VÉLEM ÉN

Ennek a csendőrtörvénynek nem az a funkciója, hogy elapassza az alig csordogáló külhoni forrásokat, hanem az, hogy – elnézést a kifejezésért, a maffiában, ahonnan a módszert kölcsönvették, így mondják – be lehessen kussoltatni bárkit, akitől a hatalomnak félnivalója akad.

1938. június 1-jén megjelent „az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről” szóló törvénycikk, amely az időszaki lapok alapítását és a már létező újságok megjelentetését miniszterelnöki engedélyhez kötötte, az első zsidótörvény szellemében.

Kiderül, hogy a békepárti magyar kormány háborúra készül, s hogy békepártisága közepette szolid hullarablásként Kárpátalja megkaparintásának letelőségét kémkedi. Kipattan a magyar–ukrán kémhistória, egyedüliként a békepárti magyar kormány sodródik  a háború környékére.

Százhatvanöt éve a francia katolikus egyház nem taszította ki Herculine-t hívei sorából, támogatta Abellé válásának döntésében. A ma Magyarországán vagy el kéne titkolnia személyisége egy fontos részét, vagy vállalva azt önszántából elfogadnia a kitaszítottságot.

És lőn, hogy az éjszaka harmadik órájában, amikor már csak a fideszes bértrollgyár és a pásztorok virrasztottak, a Szó megjelent. Nem vihar, nem lángoló csipkebokor formájában, hanem egy Facebook-bejegyzés képében, mely csupán két betűből állt: HK.

Arendt Eichmann kapcsán beszél arról, hogy a Harmadik Birodalom legnagyobb gonosztevői között is akadtak szép számmal olyanok, akik nem diabolikus személyiségek és nem alkati bűnőzők, hanem átlagos kispolgárok voltak.

- Jaj, kedveském, nem finacíroz engem már régen senki. Mióta szegény férjem meghalt, vót még egy darabig a Varga Pista, tuggya, a göcsörtorrú, azzal úgy szépnaponként csak néha finacéroztunk, de azt is elvitte a Kövid… - Covid. - Dehogy, fiam, a Kövidinka. Most már senki se nincs.

Nem tudjuk elégszer idézni Teleki gróf levelét. Nem, nem tartunk a kései politikai utód hasonló tettétől, ám a példa erkölcsi tartalma drámai. Kellemetlen, de nem ismerünk senkit a politikai elitből, akiben akárcsak hasonló etikai tartás ébredhetne.

A "kisebbik rossz" dilemmát magam is átéltem 2000 decemberében, Iliescu és Vadim Tudor második fordulójakor: éppen Helsinkiben tartózkodtam, Smaranda Enache volt a nagykövet, és ott együtt szavaztunk alelnök-társammal, Ion Vasluianuval a "kisebbik rosszra".

Lehet, hogy csatlakozunk az Egyesült Államokhoz, és az erre vonatkozó elnöki rendelet csak aláírásra vár. A kínai érdeklődés a romló gazdasági adatok ismeretében csökken, elmaradt a beígért Magyar Csoda, Nagy Mártont ridegen fogadták legutóbb Pekingben.