Szerbhorváth György: A csalóka felejtésről

Hát emlékszem én mindenre? Akkor mit csodálkozunk, hogy a szerb elnök meg a belügyminiszter nem emlékszik arra, mit mondott egy-két-három-négy napja. Ha valaki tudja, az emlékezet milyen csalóka, az én vagyok. Egyszer majd előkeresem a fényképet...

Batka Zoltán: Bábel építőkövei

Az egész trumpi idétlenkedés egy három hónapos szomorújáték lett, szánalomparádé. Amivel jól meggyőzték Oroszországot, hogy az USA egy elhülyülő, lehanyatló világhatalom, az EU-t pedig arról, hogy Amerikára nem lehet számítani.

(szilakos): Ráolvasás a globális bégetőkre

A Turul Nézőpont Intézet lélekvándorlási szakosztályának számításai szerint biztosra vehető, hogy Trump elnök valamelyik előző életében magyar volt. Hogy is lehetett volna másként? Az én képzelőerőmet, bár szárnyal, mint az egerésző ölyv, ez meghaladná.

Szénási Sándor: A van és a nincs

Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt. 

Józsa Márta: Pirézek a Kárpát-medencében

A tudósok úgy vélik: a számok mögött jelentős részben a Magyarországról importált kommunikációs eszmék vannak, de hozzáteszik: a romániai populista, nacionalista fordulat is hozzájárul a kirekesztést nyíltan vállalók arányának növekedéséhez.

Lendvai Ildikó: Fidesz a kaktuszbokorban

A poént egy film, A hét mesterlövész terjesztette el. Abban egy cowboy meséli: volt egy fickó, aki meztelenre vetkőzve beugrott a kaktuszbokorba. A döbbent kérdésre, miért csinálta, jött a klasszikussá lett válasz: „Pillanatnyilag jó ötletnek látszott.”

Székely Ervin: Tavasz

Sok esetben a demokratikus változások kezdetét jelöli. Az 1848-ban kezdődött európai foradalmakat a népek tavaszának nevezték, százhúsz évvel később a prágai tavasz a kommunista diktatúra elleni lázadás szinonimájaként vonult be a történelembe.