VÉLEM ÉN

Mióta európai hazai költőt (mifelénk így hívják a tehetséges embert) láttam megrémülni egy nagyváros forgatagában, azóta egykedvűen bontanám ki a hazai kendőből a szalonnát s hagymát a bécsi Burgban is.

Ebben a közegben polgárjogot nyer a mindent leegyszerűsítő, lebutító kommunikáció, az érvek helyét a minősítések veszik át; a választási kampányt nem a programok, hanem a megfizetett, vagy hasznos idiótákból álló troll-csapatok vívják. Székely Ervin írása

Egy évvel ezelőtt Orbán Viktor még arról beszélt, hogy a járvány elleni küzdelem sikeressége az elhunytak számában mérhető. Mostanában nem hallani erről, kizárólag az oltottságról beszélnek az ország jelenlegi vezetői.

Két nyugdíjas sakkozik a parkban, kibicektől körülvéve. Az egyik felnéz, elsápad felismerve a világbajnokot. – Nagymester, ön az? – Igen, én vagyok. – Kérem, megmondaná, melyikünk áll jobban? Á. H. írása

Vajon nem lenne-e helyes szakemberek (műszakiak) bevonása a szerkesztőségi munkába – akár újságról, folyóiratról vagy naptárról van szó – tanácsadóként, nagyobb szerkesztőségekben meg éppen alkalmazottként?

Csiki László jóvoltából válthattak néhány szót, az öregúr empátiás érdeklődéssel (azelőtt jelentette ki, hogy Románia útja Európába Magyarországon keresztül vezet, Bukarestben ez nem mindenkinek tetszett), a fiatal szerkesztő megilletődötten. Á. H. írása

Bevalljuk, nem tudjuk kívülről himnuszunk teljes szövegét. Abban biztosak voltunk, hogy minden igazi magyar hazafi, de legalábbis a legkeresztényebbek betéve tudják, de ebben most csalódnunk kellett. Á. H. írása

Minden más csak színház. És éppen az, hogy megéri eljátszani (kerül amibe kerül), bizonyítja a kiinduló tételt: valakinek most nagyon fontos lett, hogy a felcsúti szomszéd tűnjön az elhordott közjavak valódi tulajdonosának.

Méltatlankodom, ha egy pesti véleményformáló lemegy a tőle északra fekvő Komáromba, Salgótarjánba, Egerbe, Miskolcra. Vagy éppen a még náluk is északabbra lévő Nyírtassra, ahol a budapesti főpolgármester bejelentette igényét az ország vezetésére.

Azóta boldog- boldogtalan megnyilatkozik a nyelvtudás kérdésében, és szabad szemmel láthatóan ebben a tudományosnak tűnő megosztásban is mély árkok választják el egymástól a magyarság egységesnek kívánt tömbjét. Krebsz János írása