VÉLEM ÉN

Amennyiben a Schmitt–Áder–Novák-–Sulyok sorban most valóban Orbán Viktor következik, egyfelől nem történik semmi rendkívüli: saját kezűleg tette olyan alacsonyra a mércét, hogy akár még ő is át tudja ugrani. Örök szégyenfoltként kerül majd be a történelemkönyvekbe...

Hát persze, hogy az oroszok érdeke ez is. Már nem is leplezik, nyíltan vállalják, hogy ők az EU-n belül az orosz érdekek kijáró emberei. Biztosan az is számított valamit az ügyben, hogy lehet egy kicsit kekeckedni, trollkodni a többi tagállammal...

Az összes naiv képzelgőnek csattanós választ adott előbb Hszi Csin Ping kínai elnök, majd pedig Putyin elnök. Hszi kijelentette, hogy a kínai-orosz kapcsolat a világ legstabilabb nagyhatalmi szövetsége. Majd Putyin bejelentette, hogy a jövő héten Pekingbe látogat.

De térjünk vissza önmagunk köldökéhez. Mi, romániai magyarok Putyin imádat, covidtagadás, nyugat- és oltásellenesség terén „jobban teljesítünk” Magyarország lakosságánál. Igaz, a Putyin-imádat nincs teljesen összhangban a Nyergestetőzéssel...

A PSD és a PNL vezetői kényes helyzetben vannak, mert ha bekövetkezik egy esetleges kormányválság, az elnök ismét döntőbíró lehet. A PSD ideiglenes vezetői az októberi pártkongresszusig halogatnák a döntést a főpolgármesterválasztásról, döntsön majd a legitim vezetőség.

Miért igazolt át az elnök a primitív szélsőségesek táborába? A válasz nem lehet más, mint az, hogy azért, mert szeretne egy második mandátumot. Mivel azonban az ő politikai teljesítménye gyatra, a legkevésbé sem tekinthető karizmatikus vezetőnek...

„Trump  elnök külpolitikai víziója mélyén egy különös üresség tátong. Trump híres arról, hogy az amerikai érdekeket mindenek elé akarja helyezni. De soha nem gondolkodott el azon, hogy mik is Amerika legalapvetőbb érdekei.

Ukrajna bajszát sem volt muszáj két marokkal rángatni. De mi megtettük, élveztük, fényképezkedtünk vele, ahogy cibáljuk hősiesen. Ezernyi cikk és híradás született arról, milyen szuperül beszólt a tökös magyar legény a hoholoknak. Az orosz medve seggéből, bátran.

Ellenkező esetben, vagyis ha nem ez lenne az időrendi sorrend, a Ionesco-i abszurdot felülmúlva arra gondolhatnánk, hogy a rommagyar politikai kolosszus igyekezett a beszélgetőpartner dicsfényében sütkérezni. „Honi soit qui mal y pense!”

Bukarestben magyarul tanulni – ennek van valami diszkrét bája. A magyar mellett mindenki tanulhat egy másik nyelvet is, angolt, franciát, spanyolt, portugált, japánt vagy románt. Bármikor kinézhetünk annak a háznak az ablakán, amelyben lakunk.