VÉLEM ÉN

Az Agatha Christie-krimik színészek és rendezők nemzedékeit ihletik meg: minden rajzásnak meg kell teremtenie a maga alakjait. Szükségünk van arra, hogy egy tojásfejű, nárcisztikus ember, aki folyton a szürke agysejtjeit emlegeti, megjelenjen  előttünk.

És a békefolyamat? Ez csak kampányszöveg volt Trumpnál: sem az ukrajnai háborúban sem a Közel Keleten nem sikerült elérnie semmit, de valójában talán nem is akart. Valójában az USA akar katonai erőre alapozott új világrendet, hiszen abban változatlanul világelső.

Ily módon immár nem az Egyesült Államokra hárul a felelősség, hogy határozzon a retorziók ügyében. Ennélfogva az az EU dolga, hogy kihasználja a washingtoni engedélyt, és nyomás alá helyezze a két renitens miniszterelnököt, Orbánt és Ficót.

A Tisza párt nem többkulcsos adórendszert vezetne be, hanem adójóváírást, és nem emelné az adókat, hanem csökkentené. A számokat Magyar és a párt vezető gazdasági szakértője ismertette is. Azokból még Orbán sem tudja kiszámolni az adóemelést.

Amit biztatásként előadott („mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud”), ugyanaz, amit Kálmán bá’ a maga sokkal keresetlenebb stílusában, de örök érvénnyel úgy fogalmazott meg: "Legalább harcoljatok, a k…va anyátokat, ha már focizni nem tudtok!"

"Az ember természete olyan, hogy tetteihez igazolást kell találnia. Macbeth igazolása gyenge volt – ki is kezdte a lelkiismeret. De Jago is ártatlan barika. Shakespeare hőseinek fantáziája, lelki ereje nem bír el többet pár tucat hullánál. Mert nem volt ideológiájuk.

Ahogy manapság mindenki, úgy ő is biztosra vette a saját igazát. Azt szerette, amikor ő cáfol meg másokat. A kommentmezőkben zajló, posztmodern politika a hitvitákról szól, a véleménybuborékok erősítéséről. Nem mintha korábban az aranykort éltük volna.

A kötcsei pódiumon azt demonstrálta a rendszer luxuskirálya, hogy vele már csak radikalizálódni lehet. A történelem már számtalan ilyen amorális, saját egzisztenciális érdekeiért hazáját, népét szemrebbenés nélkül feláldozó szerencsejátékost produkált.

Két klasszikusuk, a Tizenkét szék és az Aranyborjú folytatását, az Osztap Bender-trilógia záró regényét már nem írhatták meg. Egyik örökifjú sem érte meg a negyvenedik születésnapját: Ilf tébécében halt meg, Petrov elesett a honvédő háborúban.

A lányok a bentlakás ablakaiból WC-papírt görgettek le. A műszaki egyetemista fiúk lent meggyújtották a papírszalagokat. Éjféltájt indultak el az éneklő diákok Bukarest belvárosa felé. Az éneklők csoportjához egyre több diák csatlakozott.