VÉLEM ÉN

Az ő kifinomult, kényes ízlését egy cseppet sem zavarta, amikor olyan versenyben indult, ahol a Fidesz nevű "képződmény" Rogán Antallal, Szijjártó Péterrel, Kocsis Mátével, Menczer Tamással és a sor hosszan folytatható, kapott szép számmal pontokat.

Kétszer is megnéztem, hogy jól láttam-e. Tanácsokkal, ajánlatokkal... szinte hihetetlen volt a hangnem, ahogy egy befutott író beszélt, tanácsokat adott egy ismeretlen senkinek, csak mert hozzá fordult segítségért.

Orbán az utóbbi időben rendre használja a „budai úrigyerek” kifejezést, elítélő, gúnyos hangnemben. Ezzel egy egész társadalmi réteget megbélyegez. A „budai” nemcsak földrajzi cím, hanem erkölcsi ítélet, a nemzeten kívüliség, a néphez nem tartozás kódolt formája.

A szöveg parodisztikus népiességgel mutatja be a „magyar embert”, aki ugyanúgy vágyik az alapvető létfeltételekre (étel, fedél, egészség), mint bármelyik másik ember a világon – csak épp a „magyar sors” ezt gyakran nem teszi lehetővé.

Én tulajdonképpen részlegesen magyar embernek mondhatom magam e szerint az axióma szerint, az öt év alatt kétszer is láttam a tengert, bár ahogy itt tengertelen körülnézek, kicsit börtönben érzem magam, habár ott alighanem jobb az ellátás.

Az új vallásnak más vallásokhoz való viszonyulása nem egyértelmű. Kifejezetten jóindulatú és türelmes a református keresztyénekkel vagy az orosz ortodoxokkal, kimondottan ellenséges a Magyar Evangéliumi Testvérközösséggel szemben.

A kontrollra már több kísérlet is történt, de a konklúzió mindig ugyanaz: a hatalom gondosan ügyel rá, hogy a szavazás validálhatatlan és használhatatlan – illetve politikai értelemben korlátlanul használható – legyen.

Csak kedves, szellemes tréfa. Nem kell aggódni, nem ez lesz a jövőben a meghittjeinkkel való értekezés általánosult módja. Illetve pontosabban: nem kell aggódni, nevetni kell, nem ez lesz, ez lesz, jobb lesz, rosszabb lesz, nem is lesz – nem kívánt törlendő...

nemzetközi nézeteltérések rendezésére szolgáló klasszikus módszer megreformálása a tárgyalások, az új típusú nemzetközi kapcsolatok elvének általános elfogadását feltételezi. S a játékszabályok szigorú tiszteletben tartását. Semmi durvaság, semmiféle lesállás…

De a nagyképet ez továbbra sem befolyásolja: a kormány a gyülekezési jogot próbálta vállalhatatlanul korlátozni, és ebbéli nagy igyekezetében hatalmasat bukott. Ideje lenne végre leszállni a témáról, felhagyni az uszítással, és elkezdeni felnőtt módjára viselkedni.