VÉLEM ÉN

Alaposan fel van adva a lecke a pávatáncos, keleti nyitásos, konnektivitásról deliráló magyar kormánynak: hogy lesz ebből jelentős amerikai-magyar gazdasági megállapodás vagy újabb jelentős kínai beruházások? Valószínűleg sehogy. Két szék között a pad alá...

Olyan szakmát művelünk, amelyben minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Vannak helyzetek, amikor a figyelmeztetés is nyilvános lesz. Ha például valaki álnéven ír digitális naplót, vajon hogyan zárjam ki a nyilvánosságot a jó szándékú emlékeztetésből?

Meg hát ha visszagondolok egykori önmagamra: mit éreztem, amikor Szilágyi Julikával, Kányádival, Nádassal, Esterházyval találkozhattam? Amikor először kezet fogtam Cărtărescuval? Amikor Kovács András Ferencnek először adtam néhány verset...

Mi, élemedett korú újságírók e kulturáltabb magatartásformával őskövületnek számítunk. A nyilvánosság digitális része a kocsma szintjére züllött. A köznyelv beszabadult az online térbe, és a digitális kocsmatöltelékek, a trollok ellepték a világhálót.

Ma már három generáció versenyez. A nagy öregeknek nevezett ötven év körüliek közül hárman: Ronnie O'Sullivan, John Higgins és Mark Williams maradtak a crucible-i arénában. Tagadhatatlan, hogy még mindig ők játsszák a legmagasabb szintű sznúkert...

felbérelem az elfakult kis embert, hogy némi fizetségért és egy jó levesért cserébe szedné össze őket (én magam lusta vagyok és finnyás a saját belső emigrációmban – nem dolgozom). Nem mondhatnám, hogy jól csinálja, de azért felfogja a feladat lényegét.

Hankó kölcsönvett gesztusa szimpla cinizmus. A nemzeti giccsfestő körüli botrányt is úgy zárta le a maga részéről, hogy demonstratíve ellátogatott, Schmidt Máriával karöltve, a kitüntetett „művész” műtermébe, hogy rajongó pillantást vessen a festményekre.

Kedves Töll László, kedves poétám és öreg katonám, már ha megengedhető nekem ez a joviális hang. Innen üzenem: nincs veszve minden. Sokan elgondolkodnak majd a hazatelepülésen, ha megteszitek azt az aprócska szívességet, hogy elvesztitek a jövő évi választást.

A posztigazsághoz folyamodók úgy hiszik, sőt meg vannak arról győződve, hogy a politika terén a tényeket mindig lehet úgy bemutatni-tálalni, hogy az általuk vélt igazságnak kedvezzenek, azt részesítsék előnyben.

Talán van még esélyünk, hiszen Orbán, a Viktor most azt mondta – a kérdésre, meddig állhat még az ország élén –, hogy a legjobb korban van. És ezt elmondhatja magáról a Népszava is, a maga 151 évével, egyszer talán átjut az alkalmassági vizsgán.