VÉLEM ÉN

Most, hogy a Mészáros nevű szalmabáb töredelmesen bevallotta, hogy a Magyar Péter-jelenség egyesegyedül az ő lelkén szárad, megint be kell látnunk, hogy a rendszer, vagyis a milliárdos Magyarhoz intézett levelének valódi szerzője, tényleg nem ért semmit.

Az elnöki rendszert a regnáló kormánypártok üresítették ki kétharmados kormányzásuk során: rendre szalmabábként viselkedő pártkatonákat küldtek a Sándor-palotába, akikről mindent elmond, hogy Schmitt Pál és Novák Katalin etikai okokból lemondani kényszerültek...

Inkább akkor pislogok egyet, amikor olvasom, hogy a Megafon tavaly 5,8 milliárdból gazdálkodott, de ez sem volt elég, állítólag brutális veszteség lett a vége annak, hogy vasszorgalommal próbálták helyretenni az ellenség tényekké „maszkírozott” állításait.

Magyarország szuverenitása úgy kalkulált, hogy ha mégsem annyira sürgős a dolog, akkor felesleges volt a pánikoltatás, no pláne az ő pánikolása, de csak bedőlt a fránya propagandának, mert hiszen ki szereti, ha veszély fenyegeti – magyarázta reakcióit.

Orbán jövőképében Ukrajna egy Oroszországnak alávetett, katonailag legyőzött és gazdaságilag kivéreztetett zombiállam, a régió pedig egy NATO-védernyő nélküli, az orosz érdekszférához sorolt ütközőzóna.

Az ukrán is „szabad fajta, szabadon tenyészik, nehezen hajlik a térde, engedelmesség helyett a saját feje után megy”. Ha volna kedvünk nevetni, hát a hasunkat fognánk, ahogy a kormányfő Európa szabadságát félti az EU-tól...

Világos, hogy Orbán nem barátságból tette gazdaggá a világhülye gázszerelőt, hanem azért, mert az ő nevén tartja a pénzének egy részét. A buta stróman némaságának pedig fizetsége, hogy luxus életmódot folytathat belőle, mint valami lottómilliomos.

Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy még csak a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. De már itt is túllépett az egyénítésen, mondása mégis a Kádár-korszak kulcsmondatává csupán a regény megjelenése után vált. Szállóigévé pedig 2010 után.

Az Orbán-rezsim olyan, mint egy közpénzből fölturbózott disznóól, ágensei már nem is röfögnek, csak tanácsadnak, konzorciumba tömörülnek, majd ráteszik a kezüket mindenre, ami mozog és ami mozdulatlan, aztán a maradékra is. És ott van a csúcspéldány.

Összesen harmincöt fejezet van. Ezeket úgy kell lezárni, hogy egyfelől bármelyik fejezetet bármikor újra nyithatják a tárgyalások befejezéséig, másfelől minden fejezet lezárása csak egyhangúlag történhet, azaz minden tagállamnak hozzá kell járulnia.