VÉLEM ÉN

Mondtam a nekem kapirgáló tyúkjaimnak, hogy akkor mondják ők is, hogy be lesz tiltv, és én is mondtam, és ezúttal el is hittem, pedig nem szokásom – ha mindig elhinném, amit mondok, már én volnék a Pósa Lajos, aki a nadrágomban szoktam hordani gyűlésre.

Evidencia, hogy ez egy Orbán- és rezsimellenes tüntetés volt. Napnál világosabb, hogy az ország fele torkig van Orbánékkal. Csak az a kérdés, hogy a kisebbik vagy a nagyobbik fele. A még rázósabb kérdés: mire megy ez a fél-Magyarország a jövő tavaszi országgyűlési választáson?

Nagyobb probléma az, hogy Nicuşor Dannak nincs elnöki programja. Amikor a kampányban arról kérdezték, hogy miért hagyta ott a főpolgármesterséget az elnökjelöltségért, azt mondta, hogy azért, hogy ne Simion, Antonescu vagy Ponta legyen az elnök.

A többek között magyarellenes diktátor banánhéja egy kezdetben bagatellnek tűnő kisebbségi ügy, Tőkés László református lelkész temesvári kilakoltatása volt. Ettől a szikrától lobbant be az egész ország, és rövid idő alatt elsöpörte a teljhatalmú vezért.

Megbújtak a szabadságról elnevezett híd tövében, és mikor arra haladt az őket amúgy magasról leszaró menet, de még biztonságos távolságban volt, megkérték szépen az őket védelmező rendőröket, hogy az útra kiállva készíthessenek néhány szelfit...

Az utca embere sokkal inkább helyén kezelte orbánékat, mint az orbánban valami rettenetes diktátort látó, láttató médiaértelmiség. Röviden: senki sem fél orbánéktól. Valójában az utca népe pontosan tisztában volt és van azzal, hogy ezek papírkutyák.

Korábban miniszterelnökünk az uniós csúcsok után rendre arról számolt be, micsoda győzelmet aratott. Most már győzelemről nem beszél, hanem azzal büszkélkedik, hogy miként akadályozza, lassítja le az Unió intézményrendszerének működését.

"Nem az Univerzumot, az kellemetlen lenne. Ez az entrópia sem volt valami nagy ötlet" – morfondírozott. Aztán rájött. "Megállítom a transzszibériai expresszt. Az igazán baromi nagy!" Elutazott Usszurijszkba (nagyon tetszett neki a neve), kiállt a sínekre, és koncentrált.

Történelmi fordulópontot jelentett a város életében a két világháború. Az első nyomán Szalonta Romániához került, a második pedig a kommunista rezsim létrejöttét jelentette. A város – minden nehézség ellenére – alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez...

Orbán maga is látja, hogy csapdában van. Kellően nagy tömeget a rendőrség nem oszlathat – különben hogy átkozhatnák ki a 2006-os túlkapásokat? Orbán – nála is van némi Algernon-szindróma –, aki elindította az egész ostoba akciót, ájtatos dumákat mond...