VÉLEM ÉN

Történelmi fordulópontot jelentett a város életében a két világháború. Az első nyomán Szalonta Romániához került, a második pedig a kommunista rezsim létrejöttét jelentette. A város – minden nehézség ellenére – alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez...

Orbán maga is látja, hogy csapdában van. Kellően nagy tömeget a rendőrség nem oszlathat – különben hogy átkozhatnák ki a 2006-os túlkapásokat? Orbán – nála is van némi Algernon-szindróma –, aki elindította az egész ostoba akciót, ájtatos dumákat mond...

A számok beszédesek. A kormány, vagyis a miniszterelnök közölte: „A magyarok közel 306 millió forintot adtak a Székelyföldön élők megsegítésére, amit a kormány megduplázott, így kétszer akkora támogatást kapnak az árvízkárosultak.”

Az Európai Bizottság elnöke nem utasított, csak kért, olyan európai szabályok alapján, amelyeket Magyarország is önkéntesen elfogadott. De ha Orbán szerint már a nyolcvanas évekbe jutottunk vissza, akkor lassan magát is összehasonlíthatná Kádárral. Közeleg a vég?

Az elhülyült fideszes drukkereken kívül nem hiszi el az eredményt senk. Nem hiszi el a kormányt váltani készülő választó, nem hiszi az uniós vezetés, a tagállamok kormányai, az ukránok. Orbánék meg nemhogy nem hiszik, hanem tudják, mit hamisítottak.

Marad egy ország, ahol a hazugság nem botrány, hanem protokoll. Ahol a kormány nem azért hazudik, hogy elkerülje a felelősséget, hanem mert megteheti. Ez már nem propaganda, hanem a propaganda levetkőzött állapota: meztelen akarat, amely nem kér igazolást.

Miközben a „Kitörés Napja” felvonulás ellen Önök nem emeltek kifogást, holott az kifejezetten mások ellen irányult: SS- és nyilas- egyenruhások kanyarogtak menetben a budai utcákon, olyanokat dicsőítve, akik leírhatatlan, állati kegyetlenségű borzalmak okozói voltak....

Még nem látszik, hogy a kormányzati igyekezet nagy zavart okozna a demonstrálni szándékozókban. Nyilván Karácsony sem fog behúzott nyakkal a háttérbe vonulni; egyelőre minden szereplő viszi tovább az eddigi szerepét. Vagyis: lesz vonulás, lesz ellentüntetés...

A Pride szervezői is tehetnek a társadalmi béke érdekében. Például úgy, hogy felszólítják a résztvevőket, tartózkodjanak az olyan magatartástól, ami a szó jogi értelmében közszeméremsértésnek minősülhet, ne jelenítsék meg provokatív módon vallások jelképeit.

Amit elégszer ismételnek el, abban egy idő után hinni kezdenek az emberek. Amit pedig még többször, azt végül elhiszi maga a hazugság terjesztője is. Most épp a Pride esetében látjuk ezt. Mindez nem vetít előre túl derűs jövőt.