VÉLEM ÉN

Ha már Orbán mondásainál tartunk: a miniszterelnök minapi nyilatkozatában szamárságnak nevezte a feltételezést, hogy veresége esetén a Fidesz nem adná át erőszakmentesen a hatalmat. Magyarok milliói szeretnék a szaván fogni.

Az ideologizáló mesterterv nem vált be, hiszen jelenleg ott tart a megvalósulásban, hogy Semjén Zsolt Erdélyben dicséri a Demokratikus Koalíció vezetőjét, Kocsis Máté pedig ugyanezt teszi ugyanott a Magyar Szocialista Párt pártigazgatójával.

Ajánlom, hogy tanulmányozzák Dopeman dalait, és döntsék el: tényleg ezzel akarják-e azonosítani magukat? A pedofílián, szexen, házasságtörésen, gyerekek megalázásán kívül még a kormány legnagyobb ellenségét, a drog népszerűsítését is megtalálják benne.

A várandós magyar nő és izraeli férje felfértek az osztrák kormány által szervezett buszjáratra, ugyanúgy Sarm es-Sejkben szálltak repülőre, és Bécsben szálltak le. Köszönet a család- és emberbarát osztrák kormánynak. A Bécsből induló vonat ezúttal nem robbant le...

Az ukránok is elmentek a párizsi béketárgyalásra a maguk önállóságáért. Clemenceau rájuk förmedt, hogy nem lehet törődni minden néptöredék önrendelkezésével! »Uram«, felelte megdöbbenve az ukrán vezető, »mi többen vagyunk, mint a franciák«. Ami igaz is volt.”

Az egykori piarista diák a Horthy-korszakban Bethlen néven kezdett publikálni, faluszociológusból lett a háború után Sztálin és Rákosi szekértolója, államtitkár, minden. A sors fintora, hogy ő fordította magyarra Franz Kafka addig betiltott elbeszélését, Az ítéletet.

A legnagyobb pusztítás, ami tragikus reménytelenségre ad okot, az lesz, amit Magyar az ellenzékben okoz. Veszít, de nem tűnik el. Fanatikus híveivel elhiteti, hogy a vereségének okai azok a baloldali, liberális ellenzéki pártok voltak, amelyek még nem szűntek meg...

Szintén nem a NER túlélési esélyeit növelő konklúzió, hogy az a bizonyos magyar lélek, amelyet állítólag Orbán mindenki másnál pontosabban ismer, valahogy nem annyira rezdül már az orbáni gondolatokra; nemhogy nálunk, de Erdélyben is múlóban van a varázsa.

Persze mindenki érezte már azt, hogy a másiknak „köszönhetően” ment szét a napja, mentek szét hetei, hónapjai. A lapszerkesztés is közösségi műfaj, és aki nem vérbeli újságíró, ahhoz nehéz viszonyulni. Folyton határidőket, leütésszámokat kell ismételgetni...

Ezzel szemben Orbán tizenöt év kétharmad után annyit bírt mondani, hogy Magyarország egyszer nagy lesz és gazdag. Ehhez ő a maga részéről annyit tesz hozzá, hogy létrehozott egy közös chatcsoportot Dopemannel. Ha nem csinál semmit, az is több lett volna.”