VÉLEM ÉN

Valahol a háttérben, az ajtó mögött Halász János bujkál, nagy feladat vár most rá, bár még nem tudja micsoda, de mindegy is: nem kérdez, csak végrehajt. Majd, ha eljön az ő ideje. Már túl van az első cikluson, kipróbált ember, tudják róla, hogy bármi rábízható.

A két legnagyobb, geopolitikailag legfontosabb ország, Románia és Lengyelország esetleges irányváltása új erőviszonyokat, egy új Európát teremthet. Olyant, amitől azt hittük, hogy a vasfüggöny lebomlása után végképp megszabadultunk.

Rögtön az elején választ kaptam tehát az úgynevezett Batka-jelenségre. Rengeteg a dolga, s mert nincs ideje azokra a fránya szóvirágokra, úgy fogalmaz, ahogy a köznapi tudat szférájában élő emberek beszélnek. Durván, lényegre törően, közérthető módon.

Egyrészt az ukrán titkosszolgálati akció egy magyar titkosszolgálati akció leleplezése volt, másrészt a magyar ellenzéki párt nem indított támadást a honvédség ellen, csupán közzétette a honvédelmi miniszter két évvel ezelőtti beszédét a békementalitás feladásáról.

Lett a Kaleta-ügyből fóliázós homofóbtörvény, a Bese-ügyből meg a Pride betiltása. Azonban eddig ezek inkább szimbolikus műbalhék voltak, meg politikai trollkodás. Most viszont a NER ura taktikát váltott: úgy döntött, hogy leveszi kutyáiról a pórázt.

A veszélyhelyzet Orbán Viktor lételemévé válik, a kormányzáshoz így nem csak az ellenzékre nincs szüksége, de saját parlamenti képviselőire is alig, elegendő, ha megkapja a felhatalmazásukat. Mi pedig megszoktuk/megszokjuk a jogi veszélyhelyzetet...

A hivatásos haza- és nemzetáruló politikai ellenfelét vádolja, hogy elterelje a figyelmet saját akciójáról, amely végzetes csapást mérhet a határon túli magyarokra hiszen Romániában él a legtöbb magyar a határon túl. Miért vállalja ezt a kockázatos lépést Orbán Viktor?

Ennek a csendőrtörvénynek nem az a funkciója, hogy elapassza az alig csordogáló külhoni forrásokat, hanem az, hogy – elnézést a kifejezésért, a maffiában, ahonnan a módszert kölcsönvették, így mondják – be lehessen kussoltatni bárkit, akitől a hatalomnak félnivalója akad.

1938. június 1-jén megjelent „az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről” szóló törvénycikk, amely az időszaki lapok alapítását és a már létező újságok megjelentetését miniszterelnöki engedélyhez kötötte, az első zsidótörvény szellemében.

Kiderül, hogy a békepárti magyar kormány háborúra készül, s hogy békepártisága közepette szolid hullarablásként Kárpátalja megkaparintásának letelőségét kémkedi. Kipattan a magyar–ukrán kémhistória, egyedüliként a békepárti magyar kormány sodródik  a háború környékére.