VÉLEM ÉN

Vajon az egyszer már elhasznált „90 százalékos publicisztikai fordulat” honnan bukkant föl ismét? A Népszava szeptember 20-i számában megjelent egy áttekintés. Tanulságos a hivatkozási alapja. A névtelen szerző utalt a 24.hu-ra, majd a Telex-re is...

Pályafutása során bebizonyította, hogy bármelyik szakmában képes zavart kelteni – az orvoslás sem kivétel. Nem kell hozzá diploma, elég egy sajtótájékoztató és egy mikrofon, és máris megszületik a világtörténelem egyik legveszélyesebb „házi praktikája”.

Amennyiben a felvételek eredetiek, kitakarjuk a kiskorú gyermekek arcát, és bizonyos durván pornográf részleteket is elhomályosítunk. (A kiskorú sértettek jogai érdekében, illetve azért, hogy az anyag leadható legyen a különböző internetes és sajtófórumokon.)

Szegény papok, elcsábítják őket az erkölcstelen szüleik miatt cemendévé és hímringyóvá váló óvodások, pedig ők az Égre vetve tekintetüket, fogukat összeszorítva próbálnak ellenállni. Nem véletlen, hogy a klérus hallani sem akar semmiféle vizsgálatról.

Védtelenek vagyunk. Szabó Zsolt nem volt influenszer, sem megmondóember, nem volt a nyilvánosság alakítója, nem lépett be a politika terébe. Egyszerű ember volt egy kisvárosban, ahol minden pletyka, minden rágalom nagyobb visszhangot ver.

Igaza volt a Mediaworks-vezérnek, jó tollú újságírók a kormányfüggetlen oldalon vannak, a legtöbb adófelajánlást valódi médiumok kapták. A szuverenista maszlagra allergiás, a valóságra fogékony médiafogyasztás a rendszerváltás ígérete.

Nehéz megérteni, mi vezetett oda, hogy ha Orbánnak valamilyen belpolitikai problémája van, választ magának gumicsontnak egy random skandináv országot, és pocskondiázni kezdi. Különösen disszonáns mindez a svédek esetében...

A rendőrség nevében kiérkező valaki láthatóan titkosszolgálati szintű trükkel vette rá őket a hallgatásra: a feljelentő civileknek érthetetlenül elárulta, hogy fedett nyomozás van az igazgatóval szemben, majd erre hivatkozva titoktartási nyilatkozatot íratott alá velük.

Nem akarok olyan marhaságokat mondani, mint hogy „az orosz fájdalom”, meg a „nagy kiterjedésű orosz föld”, „az orosz lélek” meg hasonlók, de kétségtelen, hogy egy orosz arc önmagában hordoz valami mást, éppen azt, amire Tolsztoj regényének szüksége van.

Az állam kötelékében dolgozó szexuális ragadozók rájöttek, hogyan éljenek vissza a kiszolgáltatottak helyzetével, az egyelőre nem tisztázott kezek által kifeszített paraván mögött, vagyis a nagyközönség számára láthatatlanul bántalmazva a gyermekeket.