VÉLEM ÉN

Az ugyancsak tengeri kikötő nélküli Csehország már nagyjából levált az oroszokról, Ausztria a múlt év végén felmondta hosszú távú importszerződését a Gazprommal, és a szintén Európa közepébe zárt Svájc sem függ az orosz energiától.

Azokban a birodalmakban, amelyek a vereség időszakát élik át, gyakran megjelenik a revansizmus és egy erős vezér, akibe a nép nagy reményeket vet. A vezér megszünteti a belpolitikát, mindent a külső fenyegetéssel magyaráz. Támadást indít, majd vereséget szenved.”

Jelenleg az EU első számú migráns-beszállítóját Vlagyimir Putyinnak hívják. Amíg ezt a magyar kormány még szóvá tenni sem hajlandó, addig nehéz elhinni, hogy számára nemzeti sorskérdés (egyáltalán a szándékaik között szerepel) az illegális migráció megállítása.

Az ország jövője függ attól, hogy a hatalom mikor fog egyenletesebben megoszlani a kormány és az önkormányzatok között. Egy normális önkormányzati rendszer úgy kell, mint egy falat kenyér. Nem elég szétverni a NER-t, a helyi önszerveződés adja az ország alapjait.

Az újabb és újabb szóba jövő zsebek tartalma iránt egyre fogy a bizalom, a Fidesznek az elmúlt másfél évben előadott kommunikációja alapján nagyjából annyi reménye lehet elkapni a mindenható narratíva fonalát, mint a prérifarkasnak a gyalogkakukkot...

Putyin szerint ellenség az egész haldokló Nyugat mindenestől. Ehhez a nagyívű gondolathoz talált „játszótársat” a magyar kormányfőben, nem foglalkozva olyan geopolitikai apróságokkal, hogy az orosz birodalom maradékát a kínaiak épp most rágcsálják apróra.

Orbán Viktor nem mindig szántotta föl az országot. Már első miniszterelnöksége idején is eljutott odáig, hogy világpolitikai tényezőnek vélte magát. Ki is fejtette: „Úgy élem meg a mindennapjaimat, hogy egy kicsit kívül vagyok a pártpolitika világán.”

Egy évtizede tudhatta a rendőrség, mit művelhetett a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója. Bő tíz évvel ezelőtt volt egy olyan megbeszélés, amelyen gyermekvédelmi szakemberek szóba hozták az azóta „a gyermekvédelem stricijeként” elhíresült Juhász viselt dolgait.

Végül is a taps olyan, mint egy nagy,  kollektív kézfogás – mondta Patrick Smith amerikai pilóta és blogger. Csakhogy egy végletekig megosztott, pluralista társadalomban minimum kétfelé, egymás ellen is tapsolnak az emberek. Mert nem tapsában él a nemzet...

Úgy akart kiskirály lenni Közép-Európában és a Balkánon, hogy feje fölött ott mosolyog a két Keresztapa: Trump és Putyin. Ha viszont nincs paktum Trump és Putyin között, akkor mi haszna van egy lepukkant nagyhatalom pácba jutott vezérének a fenekét nyaldosni?