VÉLEM ÉN

Egyetlen mondat a kolozsvári gyárból kiemelt munkáskáder-szerkesztő 1960. április 30-i naplójából: „Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen – ugye – pártember is.” Ugye? Hm. Kétségtelen, hogy ez nálunk, Magyarországon is magától értetődő volt.

Hogy a helyi közösségek számára ismert, jó eséllyel mérsékelt jobbos embereket (egyetlen óbaloldalhoz kötődő nem látszik közöttük) baloldalizzák, kontraproduktív lehet, mivel helyben ezeket a jóembereket ismeri a nép, és tudja, hogy nem baloldali vagy ilyesmi.

Ami politikai szemtanúként számomra gyomorforgatóan megdöbbentő volt az elmúlt hetekben – pedig sok mindent láttam már és naiv sem vagyok –, az a személyes adatokkal való hazárdjáték volt a kormánypártok által kezelt nyilvánosságban.

Orbán Viktor hallgatott. Csak hétfő reggel hét órakor jelent meg az első poszt. „Egy nehéz hétfő. Ködös, novemberi idő, keserű kávé, és egy álommal kevesebb. Erre ébredtünk ma. De hiába fáj az ember szíve, hiába érzi igazságtalannak a sorsát, önsajnálatból nem lehet megélni."

Az ember hüledezik, hogy a magyar diplomácia tényleg ennyire amatőr, vagy annyira hozzászokott a hazudozáshoz, hogy saját kijelentéseinek súlyát is képtelen felmérni. A cél ugyanaz, egy a magyar gazdaság szempontjából nagyon kétes vizitet eladni.

Pilhálnak jutott a nemes feladat, hogy a disszonanciát feloldva elmagyarázza a híveknek, mit kell gondolniuk, amikor Leó pápa menekültekről vallott nézetei összeütközésbe kerülnek a Trump–Orbán-féle xenofóbiával. Ennyivel is könnyebb lesz a döntés áprilisban.

Az Európai Bizottság érthetően szeretne megszabadulni a tüske okozta kellemetlenségektől. Számára érthetetlen, miért ügyködik egy miniszterelnök az Unió kárára, amelynek maga is tagja. Valószínűleg nem ismerik a skorpióval és a teknőssel.

Hibásak a nézők is, akik nem szurkoltak úgy, ahogy azt a kapu mögötti csoportosulás elvárná, nem csatlakoztak a jó hangulatot fokozó, az ellenfelet, a környező országokat vagy éppen a balkáni államokat szidó rigmusok kiabálásához...

Az utolsó gólt, ha ugyan gól volt, ami nem igaz, Ursula von der Leyen lőtte. Lesből, de nem ér, mert leírják papírra, és akkor automatikusan szarok rá. Igenis továbbjutottunk, ÉN TOVÁBBJUTOTTAM, le is rajzolom mingyár a papírra, rögtön az Ismeretlen Farok mellé...

Mindenesetre van valami vigasztaló a szomorú vasárnapi eseményben: a magyar csapat érvényesítette a "felesleges ellenállás" orbáni elvét. Sikerült megadnia magát, elejét véve újabb csapásoknak, mielőtt még oktalanul újabb katasztrófák Don-kanyarjaiba rohant volna.