VÉLEM ÉN

Csak jegyezzük meg: 2019 július végén az Amerikai Egyesült Államokban nem a fasizmus betiltását „fontolgatják”, hanem az antifasizmusét. 2019 – Harminc év. Harminc évvel ezelőtt pontosan ezt jósolták az akkor nyolcvanéves, ősöreg kommunisták.

A többség, amely mondjuk Hollandiában, Svédországban vagy Franciaországban aggályok nélkül alávetné magát egy bírósági procedúrának akkor is, ha a perbeli ellenfél az adott ország kormánya, Magyarországon ezt nem szívesen reszkírozná meg.

A II. világháború után fogant NATO rubensi babahájjal vonta be Nyugat-Európát, majd ez az úszógumi Közép-Európa országain is megjelent a berlini fal leomlása után. Európa a jólétért cserébe beáldozta geopolitikai függetlenségét, gazdasági mozgásterét is korlátozva.

Mostanság már tízezrek kezdik a napot a kora reggeli geopolitikai jegyzeteinek elolvasásával. Illetve csak kezdték, mert Káncz Csabánál a rendőrök házkutatást tartottak és a számítógépét, a fő munkaeszközét lefoglalták és azóta ezt már nem olvashatják...

Miniszterelnökünk a napnál világosabbá tette sötétben botorkáló elménk számára, hogy az Európai Unió a nihil, a bűnözés, a gazdasági, erkölcsi és kulturális hanyatlás hazája, és már menthetetlen is. Maga a pokol. Ugyanakkor hazánk, bár csonka, maga a Mennyország.

Az ATV-ben valaki azt mondta, hogy helikopterről vadászott, ez nem igaz: az állatot helikopterrel szállították el, mert így könnyebb volt, de az erről készült, különösen kegyetlen és normális ember számára minimum zavaró fényképet ő maga tette közzé.

Az eddigi ügyek sötét árnyékában nem hihető, hogy a hatalomnak nincs több rohadt almája. Kiderül, ami kiderül, de a titokzatos bácsi bizonyos azonosítására már most van mód, már most kimondható: Az egész Fidesz tulajdonképpen egy nagy Zsolti bácsi.

A pedofilügyekkel ízesített szemhunyásalapra öntött teljhatalmat újból feltesszük forrni. Folyamatosan, egyenletes mozdulatokkal kevergetjük, ameddig előbb a kisebb, majd a nagy, bebukott pedofilügy is a felszínre nem bukkan. A keverést-kavarást folytatva...

James Earl Ray egy újabb, háromnapos szökést leszámítva rács mögött maradt haláláig. A nashville-i rabkórház látogatószobájában 1997. március 27-én ünnepélyesen kijelentette az immár polgárjogi ikonként tisztelt lelkész fiának, Dexternek: nem ő a gyilkos.

Ki tudja, eljön-e valamikor a pillanat, amikor nem gagyi politikai termékek, hanem fajsúlyos érvek közül kell majd választani? A közélet unalmasabb lenne, de akkor legalább nem a zsákot látnánk csupán, hanem az élő macskát a maga teljes valóságában.