VÉLEM ÉN

„Fent, a világűrben negyvenöt év elteltével újra magyar zászló lobogott.” (Orbán) Mind szép és igaz, de csodát persze ő sem tehetett. A világűrben levegő híján még a magyar trikolór sem tud lobogni. Tetszett volna figyelni a fizikaórán hatodikban.

Megkérdezte az esetnél jelenlévő párttársait, hogy nincs-e valakinél egy bohócsipka Hadházy fejére. Egy, a nép által közvetlenül megválasztott képviselőt nevezett a falu bolondjának a nép által közvetlenül soha meg nem választott (képviselő) miniszterelnök.

A siker sem maradt el: a Bodrogkeresztúri Ninjagók a First Lego League döntőjében szereztek összesített első helyezést a világ négyszáztizenöt legjobb csapata között egy hongkongi robotikai megméretésen. Nagy boldogság ez, és szomorúság is egyben.

Az életminőség jobbításához a fejlődő gazdaság teremti meg az igényt és a lehetőséget. Az RMDSZ-program szerint tehát egy gazdaságilag és mentálisan periférikus térség (jövőbeli) jóléte „az erdélyi magyarság megmaradásának egyik alapvetően fontos tényezője”.

Fideszék megmérhették az erdélyi magyarok választási opcióit és arra jutottak, amit Toró Tibor, a Sapientia EMTE oktatója a Transtelexnek adott interjújában is elmondott, hogy már a romániai magyarok számára sem egy a tábor, egy a zászló.

Mikor megkérdeztük: „Akarja-e ön, hogy végre rend és béke legyen, ért kalász lengjen a Kunság mezein, és a csárdákban ne akadozzon a sörellátás?”, a reakció pozitív volt. Az emberek nagyobbik fele, azoknak a nagy többsége, aki szóba állt velünk, igennel válaszolt.

Pavel a kormányfői kinevezés előtt felteheti Babišnak azt a kellemetlen kérdést: mi a terve Agrofert nevű mezőgazdasági holdingjával? Ha nem hajlandó megválni tőle, akkor az sem zárható ki, hogy az államfő nem teszi meg miniszterelnöknek.

Egyszerűnek tűnő, valójában drága, igazságtalan, alacsony hatékonyságú (ál)megoldás egy összetett problémára: attól, hogy Novák Katalin vagy Orbán Ráhel nem fizet többé jövedelemadót, a magyar társadalom gerincét adó csoportok nem fognak még egy gyereket bevállalni.

Alig sikerült eldönteni, hogy mi ellen, mert előbb „megbékélés” (!) tüntetést tartottak volna, ami maga a téboly: megbékélést akart hirdetni a Puzsér-féle színtársulat egy ellenséges, s ha gyáva is, de elnyomó fasiszta diktatúrával.

Ekkor találtak még üzemképes nagyszámítógépet, és sikeresen konvertálták a szalagokat, amely műveletnél jelen volt az operátoron és a hivatalos személy/ek/en kívül néhány ellenzéki is! Erről a tévé is beszámolt, az egyiknek a nevére ma is emlékszem.