VÉLEM ÉN

Zajlanak az események, magukkal sodorják az egész társadalmat. Itthoni bizonytalanságunkra nehezedik a magyarországi választások terhe. Fontos pillanat, óriási a tét. Az elmúlt időszak eseményei megmutatták, milyen ez a kampány, és merre tart.

A helyzetet a Norvég Királyság mentette meg, ugyanis az észak-atlanti vizeken feltűnő amerikai atomtengeralattjárók láttán kinevezték az amerikai elnököt az egyetlen szabad és rendelkezésre álló méltóságra, így Donald Trump mától Miss Norvégia.

Megszületett a magyar irodalomtörténet első olyan vasúti beszéde, amelynek értelmezéséhez Heidegger, Roland Barthes és a MÁV menetrendje egyaránt szükséges. A miniszterelnöknek sikerült végrehajtania azt, amit az irodalomelmélet évtizedek óta hiába próbál.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az anyaországi kiélezett, kétesélyes választási kilátások és tavalyi, szerencsétlen kiállása az AUR jelöltje, George Simion mellett a romániai elnökválasztási kampányban, szinte kényszerítették erre a szavazatmaximáló lépésre.

Csehszlovákiából Csehország és Szlovákia lett, de a nyugatias csehek igazából soha nem fordultak kelet felé, és most sem teszik. Számukra Európa marad a cél, az unió megtartása és nem szétverése, bármit is mondanak a szakértők. A politika csak az élet egyik rétege.

A magyar kormány Brüsszelt, különösen a Bizottságot, de mint kiderült a Parlamentet is ellenségnek tekinti, és velük szemben titkosszolgálati eszközökkel is fellép. Egészen példátlan, hogy egy tagállam az uniós intézmények ellen hírszerzői tevékenységet folytatott volna.

Az ideológiai szembenállás helyét az energiaátmenet mentén húzódó törésvonalak veszik át. A XX. századot meghatározó demokrácia–autokrácia ellentét lezárult, s a globális hatalmi rendszer a zöld­energia és a fosszilis gazdaság küzdelme köré szerveződik.

Még kiskamasz koromban tetszeni akartam egy fiúnak, ezért egy nap magas sarkú cipőben mentem suliba. Persze egész nap botladoztam, mindenki rajtam röhögött – a fiú meg rám se hederített. Amikor otthon sírva elmeséltem, mi történt, anyám átölelt...

Eleganciája, okossága, rekedtes hangja mind azt képviselte, amire vágytam. Miközben a „fiai” sem azok voltak, akiket Sebes ringatott. Nem volt már a kültelki ártatlanság és vadság, volt ellenben csiszolt ravaszság és stílus. Aztán persze a nagy zuhanás.

De vajon miért, mi célból éri meg a kormányerőnek úgymond felmelegíteni a kegyelmi botrányt? A válasz Magyar Péter. A kormánypárt számára kényelmetlen, hogy a Fidesz-Tisza küzdelem már Orbán Viktor szintjén zajlik. Tehermentesíteni kell a miniszterelnököt