VÉLEM ÉN

Végül Orbán megpendíti, hogy ott ül Gémesi György gödöllői polgármester. "Remélem, jól értem-e Gémesi urat" - kedélyeskedik. Feltehetőleg igen, miután Gémesit jó ideig lehalgattatta Pegazussal. A magyar adófizetők pénzén több tízmillió ment el arra...

Nem túlzás ez? Mégis, mi történt volna velünk, ha sem Krasznahorkai László, sem az előbb említett tudósaink nem kapnak díjat? Ennyin múlott a nemzethalál? Értem én, hogy egy politikus beszédkényszerben van, de talán a nagyotmondásnak is van határa.

Tehát hiába születne törvény arról, hogy a pap adott esetben egyenesen köteles megsérteni a gyónási titkot, feltehetőleg ezt a törvényt a papok nem tartanák be a magasabb rendű törvényekre hivatkozva; és ez az esetek nagy részében ki sem derülne.

Később a Szövetség egésze lett az „erdélyi Fidesz”. Soha nem felejtem el a radikális küldöttet, aki az RMDSZ-en belüli szakadásról beszélve átizzadt homlokát az előcsarnok hideg márványlapjához szorítva, mintegy magának mondta: „ez a vég, elvesztünk”.

Később, ha nagyon sokáig nemnemnem-nemnemnem mennek el, az eufóriás és a zavart-letargikus szakasz határán jöhetnek, miért is ne jöhetnének a népköltészet malackodó, pajzán vagy egyenesen trágár alkotásai. Legyen elég kettő.

Diszkrét humorérzékről tett tanúbizonyságot Ilie Bolojan román miniszterelnök, aki a székely himnusz eléneklése kapcsán rezzenéstelen arccal idézte a Treceți batalioane române Carpații kezdetű első világháborús indulót mint a románok identitásának fontos elemét.

„A repülőrajt megtörtént, csak nem januárban, hanem júliusban. Ha valamit elkalibráltam, az nem maga a hely, nem az intézkedések, hanem az időpont!” – mondta a XXI. század egyik legnagyobb magyar hazudozója, távolba révedő, látnoki tekintetével...

Kit érdekelnek a súlyos következmények? Kit érdekelt a 49 ezer covidos halott? Kit érdekel, mi lesz az utcára került nyomikkal és a szétszórt SNI-s gyerekekkel? Kit érdekelnek az erdélyi magyarok, akik csak addig voltak érdekesek, amíg meg nem szereztük a voksaikat?

Most, hogy ismét egy magyar író kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, a világ irodalma egy pillanatra magyarul szól. És ez nemcsak Krasznahorkai diadala, hanem a nyelvé is, azé a különös, zárt, de végtelenül gazdag világé, amelyben gondolkodni és álmodni tanulunk.