VÉLEM ÉN

Orbán többször szemrehányóan emlegeti, hogy bezzeg ’56-ban egyedül hagyott minket a Nyugat. Most meg jön a rossz gúnyával, amivel kapcsolatban nemcsak súlyos erkölcsi kifogásaink lehetnek, hanem biztonsági és nemzetstratégiai aggályaink is.

Lerántódott végre a vizes lepedő a meztelen igazságról. Nagymamáim és nagytatáim (kettő – kettő mindegyikből) az eljövendő anyaország – a döntés pillanatában mostoha-anyaország – briliántos judíciumának következtében váltottak országot.

Akiknek eddig kétségeik voltak a Fidesz és a fasizmus viszonyát illetően, azokat most Orbán Viktor eligazította. 2002-ben sokan mondták, hogy hiba volt „lefasisztázni” a faluszéli szeladont. És most? Az az érzésem, kis hazánkban immár nem szégyen fasisztának lenni.

És itt meg kell védenem Magyar Pétert, aki felháborodva tiltakozott, hogy Orbán őt Szálasihoz, Rákosihoz és Károlyi Mihályhoz hasonlította. Magyar nem Szálasi, nem Rákosi, és a legkevésbé sem hasonlít Károlyi Mihályhoz. Magyar szimplán Orbánhoz hasonlít.

Ami a személye körül kirobbant pedofilvádas karaktergyilkosságot illeti: abból még senki sem állt fel igazán, képviselő úr sem fog. Azért Orbán még használja kicsit Semjént, most a frakcióvezető úr nevén nyújtják be a háborús veszélyhelyzet meghosszabbítását.

Simán előfordulhat, hogy miután pancser Máté bedobta L. János a nevét, ilyen ostoba, karaktergyilkos módon a nagyon is vallásos, eltökélt L. János "beleáll" a sztoriba. Kocsis fontoskodik és most ő hozza még inkább gyanúba a nyomorult Semjént.

Azt is mondta Fico, hogy egyetért a magyar kormányfővel abban is, hogy az a politikai, ideológiai terv, mely szerint teljes mértékben el kell vágni magunkat az orosz kőolajtól és földgáztól, nemcsak Szlovákiát és Magyarországot, hanem egész Európát károsítani fogja.

Az EU is valóban fokozta a támogatást az EU-párti erők mellett. Uniós vezetők sora tett demonstratív látogatást Chisinauban. Moldova uniós pénzügyi segítséggel tudta túlélni a nyugatos kormány hatalomralépését büntető orosz gázcsapelzárást.

Egy csődbe döntött főváros semmilyen összefüggésben nem eladható. A népet a legkevésbé sem fogja érdekelni miért bénult meg a város. A düh erősen gyúlékony anyag. Ez mégis kellene hogy jelentsen valamit. Karácsonynak mintha már senki sem hinne.

Várok egy fontos pillanatra, mikor meglendül a bokor lombja, kikukucskál egy lény (egy társam a létezésben), egy valaki, és én figyelem, ahogy ő figyel engem. Minden pillanat fontos, és minden figyelem fontos. Olyan könnyű megfeledkezni erről.