VÉLEM ÉN

Nem azzal van baj, hogy a Kedves Vezető disznót vág, iszik mint állat, meg beszél hülyeségeket könyékig zsíros kézzel. Tegye, ha akarja. Mondjuk egy miniszterelnöknél mégis nagyobb elvárás lenne a normalitás.

A hétköznapokban egyszerűbb a helyzet, a kisboltban, kocsmában, étteremben, ahol a törzsközönség minden tagja ismeri egymást, nem hordunk maszkot, a multinál fegyelem van, bár a szorgos polcfeltöltők lazán az orruk alá húzzák a védelmi kötelezőt.

Romániában nagyobb infrastrukturális beruházás csak akkor készül el időben, ha az ország nemzetközi presztizse a tét. Így történt a legutóbbi foci EB-re épített stadionok és a Bukarestet az Otopeni reptérrel összekötő vasútvonal esetében is.

Vagyis ebben az évben már nem fog működni a választási biznisz. (...) Fel-felröppennek hírek, hogy hasonló törvény alakul Romániában is. Tudom, hogy sok határon túli kötődésű honfitársunk most felszisszen.

Gondolható, hogy Rogán az egyik legnagyobb maffiózója a Fidesznek, már csak az említett korábbi V. kerületi zavaros ingatlan ügyei és a letelepedési kötvény ügyei miatt is, és akkor a vagyonosodásáról még nem is beszéltünk!

Nem is volt rossz még egyszer átlapozni az Iliászt a göttingeni múzeum kapcsán. S elgondolni, hogy jövendő múzeumokra minél kevesebb fegyvert, minél több malomkövet illenék testálni...

A nézővé vedlett olvasó nem rövidülhetett meg: a bölcselmek folytonossági hiányát okosan egyensúlyozta a női kosztümök folytonossági hiánya. Így lett Ofélia is – hála a rendezői tündérujjaknak – bomlott eszűből inkább észbontóvá.

Lehetséges, hogy az elképzelés pszichológiailag helyes. De a stílusérzék szempontjából súlyos kívánnivalókat hagy maga után. Nem lehet összezavarni az autóutat a köztemetővel. Még nevelő célzattal sem.

Mellesleg az ellenzéki miniszterelnök-jelölt az ellenzéki pártvezetőktől is elvette a felületet. Például Gyurcsány Ferenctől, aki 2010 óta szinte kibérelte Orbán mögött a második helyet. Most alig látszik a nyilvánosságban.

Eljő, eljő az a nagy szép idő, / Amely felé reményim szállanak, / Mint ősszel a derűltebb ég alá / Hosszú sorban a vándormadarak; / A zsarnokság ki fog pusztulni, és / Megint virító lesz a föld szine – / A te dicső szent katonáid ők, / Segítsd őket, szabadság istene!