VÉLEM ÉN

Orbán vitéz ezt követően felállt a földről, leporolta a kabátját, megtörölte bevert orrát, eltüntette hátuljáról a fenékberúgások nyomait, majd diadalmasan körülnézett, és közölte, hogy győztünk. Orbán vitéz megint győzött, mint mindig, amikor nem.

Jelen ismereteink szerint immáron van legalább háromszáz magyar célpont, akikről egy vagy több külső csapatnak is részletesebb személyiségrajza lehet, mintha behívták volna őket állásinterjúra; és több, akár kompromittáló anyaga is róluk.

Döbbenten álltam. Ilyen nyíltan lehet törvénytelenséget, csalást, lényegében okirat-hamisítást javasolni? Megtervezni? Senki nem érzi a tucatnyi emberből, senki, hogy illegitim, hogy büntetendő cselekményt ajánl az illető?

A három évtizedes sportpálya-privatizációs tapasztalat azt mutatja, hogy ami eddig magánkézbe került, az többnyire más funkciót kapott – irodaház, benzinkút vagy lakópark nőtt ki rajta –, tehát sem az állam, sem a társadalom nem nyert a bolton.

Izgalmas dolog bolondnak lenni. Hát versenyezhet ezzel egy időnként látszólag elbóbiskoló öregember, aki állandóan azzal az unalmas érvvel jön, hogy Amerika jobbá tételéhez összefogásra és kompromisszumokra van szükség?

Ha nincs más nyúl a cilinderben, hát jöjjön Müller Cecília! Elég nem szép, hogy úgy bántak vele, mint a nyunyókával. Fejére szállt saját javaslata arról, hogy ”a szülők csenjék el a gyerekek nyunyókáját, amikor alszik, és fertőtlenítsék azt”.

John Locke világosan fogalmazott, amikor azt mondta: “Ahol a jog eltűnik, ott kezdődik a zsarnokság”. Ha nem állítjuk helyre és nem őrizzük meg, a jogállamiság általában tiszteletlenségbe esik. Ha ez megtörténne, egyáltalán nem biztos, hogy ki fog végül is profitálni. 

Effélék gyűltek össze, mint ezen a képen. Méray Tibor, Göncz Árpád, Jancsó Miklós, Fejtő Ferenc, Kosáry Domonkos, Faludy György. Akkor még úgy tűnt, hogy ez normális normális ország.

Vagyis az „európai jobboldal”, a fentiek alapján, az Európai Parlament nem egész 18 százaléka. Ez nem kér Márki-Zayból, ami persze úgy is értelmezhető, hogy Márki-Zay sem kér belőlük. Nu, sag schon!

Bödőcs fölötte kritikus viszonyulását a mindenkori – de leginkább a mostani magyarországi – hatalomhoz, jól ismerjük, ebben nincs semmi újdonság. Azt is tudni lehetett, hogy pontosan ismeri a hatalmi hálózat kialakulását, működését.