VÉLEM ÉN

Az USA, Kína és az EU gazdaságainak növekedési üteme lassulni látszik. Romániában a kilátásromlás hangsúlyosabb, a GDP növekedése 2022-ben jó, ha eléri a 4 százalékot, az idei 8 százalékos infláció jövőre nem fog 6,5-7 százalék alá csökkenni.

Az úszóház-tulajdonosok híre előtt kevéssel azt olvastam, hogy a városokat a levegőbe kívánják költöztetni és a lakosság repülni fog. Azok az emberek, akik mint lakók már többször repültek, könnyen nyilatkozhatnak a kérdésről.

A “közszolgálati” média lényegében a Párté, persze közköltségen. Éppen úgy támadja a "dekadens Nyugatot", mint a nácik. Itt a két szóhasználat szinte szó szerint egybeesik. Erőkultusz. “Akié az erő, azé az igazság”,

Főhet a kormánypártok feje, hiszen rengeteg pénzt égettek el az elmúlt hónapokban, és most kezdhetik az egészet elölről. Az elmúlt hónapokban súlyos százmilliókat költött a kormányoldal arra, hogy mindenhol szembejöjjön a Karácsony-Gyurcsány páros.

Hogy mit csinált az említett Nagy Imre azon a bizonyos november 18-i vasárnapon? A budapesti jugoszláv követségen tartózkodott mint menedékkérő, mert a kormányfői tisztségben akkor már Kádár János ült.

Most, amikor konkrét tények sora támasztja alá, hogy van egy személy, aki emberek életével játszadozik hatalmi érdekeinek megfelelően, a magyar diplomácia feltűnően hallgat.

Ahogy fogy a konc, az egymásét marják el, és kikerekedett bociszemekkel csodálkoznak azon, hogy előbb-utóbb rájuk is sor kerül. Mert végül is minden (fülke)forradalom felfalja az ő gyermekeit, csak az a baj, hogy közben születnek új utódok...

... aki a rá bízott ország egész jogrendszerét a maga képére formálta volna, olyan intézmények sorozatát hozta volna létre, az élükre kinevezett hű vazallusaival, amelyek, akik az esetleges bukása után is biztosítják a hatalmát.

Sok ellenzéki politikus még mindig a jogi formalizmusban vergődik, pedig az EU-ra kitekintve már láthatná, hogy az uniós intézmények megkezdték a „lengyel beteg” vizsgálatát és az autokrata jogrendszer építőkockái illegitim jellegének kimondását.

A realitás az, hogy minden kormányzati erőfeszítés ellenére már a pótselejtező is elérhetetlen messzeségben van, az utánpótlásképzés, akadémiai rendszer pedig nem más, mint a magyar sport valaha volt legdrágább blöffje.