VÉLEM ÉN

A Kossuth téren veszélyesen agresszívnek látszó tömeg utoljára 2006-ban gyűlt össze, innen mentek a tévészékházhoz is. Azokat viszont a Fidesz szeretgette, bíztatta, minden valamire való politikusuk kiment hozzájuk szónokolni.

Ha a Kétfarkúak 2022-ben képesnek bizonyulnak 71 egyéni jelöltet kiállítani, akkor egymagában 485 millió forint körüli állami kampánypénzre számíthat a párt. Ez több, mint a teljes ellenzéki összefogásnak járó pénz 65%-a.

Amit ma már felkérések, intézkedések, megrendelések szellemében mível, az csak iparkodá­sa, játsszunk a szóval: kézműiparkodása, kisiparművészete őneki, mely egy rajta kívül álló civilizációs igényhez igazodik.

Ilyen Magyarországon még sohasem volt. Hogy ez megtörténhessen, nyolcszázezer magyar ember szavazott országszerte. A Kossuth Rádióban erről nem beszéltek, vagy legalábbis éppen hogy, akkor is késve vagy gúnyolódva.

Amennyiben a szociáldemokraták elfogadnák a kormányfők kétévente történő váltakozását, valamint azt, hogy a liberálisok kezdjenek, váratlan és nem megérdemelt ajándékot jelentene Iohannisnak.

Azt állította Orbán Viktor (a Visegrádi Négyek kormányfőinek és Dél-Korea elnökének budapesti találkozója után), hogy a koreaiakkal „rokon népként tartjuk egymást számon”. Ezzel szemben a tény az, hogy mi nem tartjuk, csak Orbán tartja.

De már az is szép, hogy a diák odaképzelte a lombkoronák körvonalainak millió lehetősége közül ezt az egyet, arányosan, hogy a fa és az épület összbenyomása kielégítő legyen, és nyilván, amikor végez, épít is majd ilyen házat...

A nagy hegedűs mintegy negyven éve játssza a Beethoven-hegedűversenyt, de most sem érzi, hogy a szerző rámosolyogna és gratulálna a teljesítményhez, úgy, ahogy azt Bartók tehette meg.

Aztán nevetve megállapítottuk, hogy mindenkit el kéne zavarni a politikában a picsába, és átvesszük mi a helyeiket és akkor lehetne egy olyan ország ez, ahol az eltérő nézetek mellett is békében, jó kedvűen együtt lehet létezni.