VÉLEM ÉN

Tudomást sem venni a pártállamról, ki sem ejteni a kormányfő vagy a kormánypárt nevét. Az állandó, dögunalmas orbánozás meg diktatúrázás helyett házon kívül arról beszélni, hogy ők mit akarnak kezdeni ezzel az országgal.

Be is jelentették, hogy a költségvetést módosítani kell. Az államkasszát kiürítették, az orrunkig ér az infláció, teljes nemzetközi elszigeteltségben kuporgunk az EU szégyenpadján, az uniós pénzre legjobb esetben is várni kell.

Az oroszországi vérvádaknak és az ezt követő pogromoknak jelentős a hagyománya és persze az irodalma is: volt, amikor maga Tolsztoj emelte fel szavát, a kormányt tudatos hazugsággal és aljas erőszakkal vádolva.

A Brexit-népszavazás óta Londont sem lehet példaként állítani, hiszen nyilvánvaló hazugságokkal győzték meg az embereket az uniós tagság hátrányairól. Az alternatív valóság a jelenünk keserű realitásává vált.

Az asszonyság teszi is derekul, és ugyan a képbe illik, és mégis új színfolttal gazdagítja ezt az egész, mesébe illő ocsmány történetet, hogy most meg fölvette ezt a siránkozó Isaura-álarcot, az elnyomott és kisemmizett szerencsétlen köpönyegét...

Itt állunk egy újabb négyéves ciklus előtt, abban a reménytelenségben, hogy ez a négy év nem is annyi lesz. Mert bár lehet, hogy nehéz idők jönnek, hogy elfogy a pénzünk, de Orbán majd csak megtalálja a megoldást. Pedig: még nyolc év Orbánból… Brrr…

Momentán a kormány ismét alkotmányt akar módosítani. Ha valami csoda folytán az ellenzék nem ezen fog rágódni hetekig, kíváncsian várjuk, hogy pontosan milyen szakmai munkát gondol elvégezni a negyedik kétharmadban.

Nem csak Párizsban örömünnep ez, hanem mindenütt Európában, ahol az európai egységfolyamat jövője fontos. A populzmus újabb nagyarányú vereség, bizakodásra ad okot az egész kontinensen.

Az alábbi visszaemlékezés szerzője, az idén 103. életévébe lépett Tatár Imre Vas- és Aranytoll-életműdíjas újságíró is egyike volt azoknak, akinek az életét is meghatározóan befolyásolta a jogegyenlőség elvét sértő jogszabály.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának április 20-i adatai szerint a lengyelekhez 2 millió 847 ezer ember menekült, míg hozzánk nem 640 ezer, hanem 476 ezer (feltehetően azért, mert a Románián keresztül érkezett ukránok már továbbutazónak számítanak).