VÉLEM ÉN

Unalomig ismert gondolatokat ismételgetett. Szinte szó szerint fejtegetett olyasmit, amellyel egy hete, egy hónapja, egy éve is traktált bennünket. Jellemző, hogy a 28 perc alatt 32-szer használta a tehátot.

A közösségi oldalakra kitett képekből viszont így legalább a szélesebb közönség is láthatja, hogy a vidék bugyraiban megmerítkező képviselő, miniszterelnöki biztos, világosbarna színű, hegyesorrú utcai cipőben segédkezik disznóöléskor legszívesebben.

– Na, jó. Ön hülyül. Én békés ember vagyok, de most azt mondom, hogy menjen a fenébe. Felőlem románba, magyarba, abba az Orbánéba, amelyikbe óhajtja, és hogy melyik Bukarestben, azt majd eldönti.

Vannak persze kiemelkedőnek mondható mutatók is a magyar labdarúgásban. Ide sorolhatók a helyezésektől, a nemzetközi mércétől, a fizető nézőszámtól, a televíziós közvetítések megtekintetőitől független játékos és edzői javadalmazások.

„A szent kard, a gladius Martis megtalálása végül is csapdának bizonyul: növeli Attila elbizakodottságát, és lépésről lépésre két nagy vereséghez vezeti a fejedelmet, aki nem sokkal ezután dicstelen halált hal.”

A határon túli magyarok első osztályú magyar állampolgárok, habár közvetlenül nem viselik szavazatuk következményét, de akiket a jelenlegi hatalom elűzött és külföldön vállalnak munkát, azok csak másodosztályúak.

elégedett vagyok, hogy ebben a dühödt értelmiség-ellenes világban továbbra is egyetemi végzettséget, diplomát, doktorit és nyelvvizsgát hazudnak, lopnak, plagizálnak, másolnak, s nem stoplis cipőt vagy gázszerelő szerszámkészletet.

Nem elég, hogy negyvenezer magyarunk halt bele, de ráadásul úgy néz ki, hogy a vírushelyzet miatt az idén sem lesz orbáni évértékelő a direkt erre a célra felújított és ennek megfelelően sok helyütt beázott és salétromos vakolatú Várkert Bazárban.

Ennek a gyakorlatnak a következménye az, hogy a magyarországi állampolgárok egy jelentős része úgy tekint az erdélyi magyarokra, mint megvásárolható bérszavazókra. A petíció kezdeményezői és aláírói ezen a helyzeten szeretnének változtatni.

S ha ehhez hozzávesszük, hogy áprilisban általános választást rendeznek az országban, eltűnődhetünk azon, még hány ijesztő hír jelenik meg a következő hónapokban a szerb kormánypárti sajtóban.