VÉLEM ÉN

Nem szabad további támogatásokat küldeni Magyarországra addig, amíg azokat szabadon dézsmálva Orbán embereinek és nyugati fasiszta szövetségeseinek finanszírozására fordítják…

Volt idő, nem is olyan régen, amikor a csapból is a „csak az oltás véd meg a vírustól” folyt (aztán a kampányban elapadt, nehogy a vakcinázást valamiféle biotech bacchanáliának lefestő Mi Hazánk túlnyerje magát).

A tömeggyilkosságokat nem orosz nemzetiségű, keleti tiszt vezényelte le; vélhetően a sárga földig leitatott katonákkal hajtották végre; Mariupol ukrán védői ellen pedig a csecsen harcosokat vetettek be.

Hadházy Ákos kivételével az ellenzéki politikusok fölesküdtek az Alaptörvényre. Ez aligha nevezhető hatékony bojkottnak. Hol kivonultak az ülésteremből, hol visszaszállingóztak, végképp hiteltelenítve a választási együttműködésüket.

Viktor összeállíttat egy többezer fős listát a jelöltekből. A kiválasztás szempontjai a következők: a jelölt ne értsen semmihez, legyen szuper lojális, szexuális irányultságával/köztörvényes csínyével jól kézben tartható. Ennyi elég is.

A szemtanúk megdöbbentek, elképedtek, nagyot néztek, elámultak, elhűltek, megrökönyödtek, meghökkentek, elszörnyedtek, leesett az álluk, álmélkodtak, meglepődtek, csodálkoztak, szemük-szájuk elállt, hüledeztek...

Ez egyszerűen tragédia, mert a legkisebb azonosulási lehetőségtől is megfosztják az Orbán-rendszer ellenfeleit. Ilyen csürhét még nem látott a világ, amely kivonul, aztán a fele visszavonul, a másik része ki se vonul.

Most, hogy LePen és Janša már a múlté (LePen utoljára indult elnökválasztáson, Janša meg vélhetőleg rövidesen megízleli a rabság keserű kenyerét), azt írja az egyik ismerősöm, hogy szégyelli magát. Örül…

El lehet képzelni, milyen helyzetbe kerülnének a határon túli magyar kisebbségek, amelyek politikai képviseleteit a Fidesz az elmúlt tizenkét évben amúgy is szoros szíjra fűzte, elvéve manőverezési, koalíciókötési szabadságukat.

– Hé, és a fizetéssel mi lesz? – kiabált utána a seprűárus ember. – A fizetéssel? Reálértékben csökkenni fog, barátom, de ezt ne árulja el senkinek, mert még államtitok! – szólt vissza Lázár János. – Majd a KSH a hasára üt, és rizsázik valamit.