VÉLEM ÉN

Úgy képzelem, hogy amidőn híre jött Putyin ukrajnai „kalandjának”, országunk első embere rögtönzött valamit. Nem túl acélosat, bárki meggyőződhet erről, ha elolvassa a bejegyzésem utáni összeállítás első, az élő adás hevében elformátlanodott okfejtését.

A politika olykor a lojalitás vakságára épít. Andersen mesebeli királyát, akkor is, ha meztelen, állig felöltözve illik látni, ha ezt kívánja meg az irányvonal. Mert a valóság átláthatatlan rengetegében csak a mesék számítanak valósnak.

Mert az oroszoknál normalitás van, rend van. Ott nem lehet nyomatni a buzi-propagandát, ott nem kell félj attól, hogy a gyereked fiúként megy el az óvodába, és lányként jön haza. Ott nem kell hajbókolni a négerek előtt, ott a nők még nők.

Persze ki szeret dicsekedni társaságban azzal, hogy épp az ő puszipajtása volt az, aki telehányta a szobát? Orbán legfőbb törekvése, hogy minél gyorsabban lemossa magáról Putyint. Nincs egyedül: ezen fáradozik most a teljes európai szélsőjobb.

Csakhogy az uniós tagságot nem hősiességre adják. Nagyon is kemény kritériumoknak kell megfelelni. Magyarország mellett több állam, köztük Németország és Hollandia is nemet mondott. Zelenszkij nem kapta meg, amit akart.

Van ebben persze egy nagyfokú, ízléstelen és cinikus politikai számítás is. Minél nagyobb az országos káosz és a nyomor, annál kevésbé vágyik majd a „baloldal” a hatalomba. Ki akar a nyakába venni egy csődtömeget, amibe csak belebukhat?!

Házi könyvtáram becses része egy kétkötetes vállalkozás. Ösztöndíjas voltam a göttingeni egyetemen, és kaptam ötszáz márkát arra, hogy szakkönyvekkel egészítsem ki a házi tékát. Így jutottam hozzá az Atlas zur…

A háborús pszichózis miatt emelkedik a gáz ára, Európa bespájzol, amíg tovább nem romlik a helyzet, tehát Putyinnak még több pénze lesz a céljaihoz. Ki büntet és kicsodát? Fölöttébb kellemetlen, amikor a barátunkból háborús bűnös lesz.

Megpezsdült Halmiban az élet. Egészen pontosan menekültek jöttek, jönnek át a határon – az ukrajnai Nevetlenfalu felől Halmiba. S menekülnek tovább, azt olvastam, hogy Nagyváradon keresztül Magyarországra vagy még tovább. Menekültek.

Így jártam Hortenziával is. De ő legalább bevallotta, tizennyolc unokája van, szereti a jó zenét, a templomok csöndjét, nézni a hegyek csúcsait, és ha nagyon nem fáj a lába, kisétál a közeli erdőbe álmodozni, szájában egy útközben letépett, gyönge virágszállal.