VÉLEM ÉN

Az Orbán-kormány leragadt a mítoszoknál s az úri gőgnél, biztosítva, hogy unokáink is Trianont és az „elvett” három magyar tengert sirassák. Az ugyancsak tenger nélküli osztrák fiatalok eközben Európa egyik legélhetőbb társadalmát élvezhetik.

Az alkotmánybírák szerint az a szándék, hogy a kormány a kínaiaknak ajánlja a Diákvárosnak ígért területet, nem a (létező) költségvetési hatás, hanem a (nem létező) nemzetközi szerződésbe ütközés miatt tiltott zóna a nép számára.

Nem mellékes az sem, hogy Borne sikeres tárcavezető volt, sikerült megreformálnia az állami vasúttársaságot, a nagy adósságot felhalmozó SNCF-et, miközben már több korábbi kormány bicskája beletört ebbe a kísérletbe. Sokat tett azért is, hogy csökkenjen a munkanélküliség.

Attól, hogy Fiume “corpus separatumként” a Szent Korona része is lehetett vagy hogy Horvátország Magyarországgal perszonálunióban volt, ők még nem a mienk. Kicsit úgy, ahogyan a feleség sem képezi a férj tulajdonát egy európai államban.

Minden Idők Legkevésbé Külügyminisztere szerint Magyarország csak a tengeren érkező (úszó, float) orosz olaj bojkottjához járul hozzá. Az EU Bizottság most vizsgála a javaslatot. Szerintem elmeorvosok bevonásával.

Igen, a leköszönő elnök utolsó elnöki nagyinterjújában, a Magyar Nemzetben a halászléről beszél. De miket beszél? Meggyalázza a magyar konyha talán legszentebb ételét. Kiheréli a nemzeti kultúra egyik legfényesebben csillogó sarokkövét.

A kormányzati médiafölény mértéke vitatéma. Mielőtt teljesen összeomlana a negyedik kétharmadát ünneplő Orbán-rezsim, a kormányzati médiamonopólium helyett érdemes volna a médiahegemónia kifejezést használni.

Vannak magyarok is, akiknek nem dobban meg a szívük és nem fakadnak oldalra "a göröngyös úton sötét éjjelen, egyben a népek tengerén porló sziklától és -ról, amelyet (ti. fejünket) az ár elborítja, miközben a labanc rabigál...", és itt elcsuklik a hangunk...

Az 1989-es fordulat után a kétféle bizalom (trust és confidence) ellentétes irányú mozgásba kezdett. Megnőtt a bizalom a polgári társadalmi berendezkedés iránt és egyre csökkent az embertársaink iránt.

A jelenlegi társadalmi kapacitás már nem elég az európai típusú működéshez, éles versenyben vagyunk Bulgáriával az Unióban az utolsó helyért. Ez a kritikus állapot is meghozza a maga mozgósító szerepét, mert brutálisan kitűnnek az összefüggések...