VÉLEM ÉN

Akik bármely oldalról komoly politikai tudást és képességet tulajdonítanak a jelenlegi vezetésnek, nem árt, ha tudatosítják, hogy eddig valójában a nyugati pénzcsapokból táplált végtelen pénztengeren úszva sikerülhetett ilyen sokáig felszínen maradni.

Marbellától Berlinen át Helsinkiig tárt karokkal várják a fiainkat és lányainkat. Idehaza pedig megmérik őket, hogy elég kockák-e iskolásnak, aztán megfelelnek-e a kulturális és szexuális szokásaik; és szeretik-e eléggé a mi bölcs vezérünket.

Akadt kommentelő, aki rosszul értelmezvén a választás tétjét, odaírta: „Én a Kis Grófora szavazok!” Pedig nem is indul. Esetleg négy év múlva, de erről még tárgyalnak. Másvalaki azon aggódik, nem kívánja-e Orbán a Himnuszt is lecserélni egy mulatós nótára.

A leadott szavazat néha történelmet ír. Ez egy ilyen pillanat: te magad írhatod újra Magyarország történelmét. Eldöntheted, hogy a jó vagy a rossz oldalon folytatódjon tovább. Jövőt választhatsz, ugyanúgy, mint 1990-ben – ezúttal elsülhet akár jól is.

Ha az oroszok esetleg rátámadnának a lengyelekre, akkor Magyarországnak NATO-tagként szerződéses kötelezettsége lenne a lengyelek segítségére sietni, vagyis pontosan ugyanúgy „belekeverednénk” a háborúba, mint ők.

A kettős beszéd hátborzongató fejleménye az Origóban jelent meg, és tartalmilag végighullámzott a kormánypárti nyilvánosságban: „A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik.”

Ha ezekhez az eredményekhez számítjuk a sikerrel kecsegtető tűzhányó-kutatást, a sokat ígérő házkutatásokat és a szintén ígéretes rákkutatást, máris képet alkottunk a kutatások sokoldalúságáról. Hasonló a helyzet az élelmiszerekkel.

A véleménybuborékukba zárt hétköznapi emberek körülbelül a barát vs. ellenség felismerő rendszerek intelligenciájával megszűrt híreket kapják aszerint, hogy azelőtt mire voltak kíváncsiak.

A valóságban Orbán soha nem volt semleges, ha Oroszországról volt szó. Amikor 2014-ben annektálta a Krímet, Orbán vonakodott uniós szankciókat bevezetni, azzal érvelve, hogy “a térség biztonsága csak Oroszországgal együtt valósítható meg”.

Olvasnak ők ellenzéki sajtót? Néznek ellenzéki tévéket? Tudják ott a Központban, hogy mi a demokrácia? Úgy hozzávetőlegesen. Vagy csak annyira demokraták, mint a Fiatal Demokraták... Meg van rendesen fizetve a munkájuk?