VERS/ZENE

Ki nélkül a nép csak feledkező falka,
emlékezet! áradj szerte a magyarba!
Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:
jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!

Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igazi maradéki
Hív fáradozásait megköszönik néki.

Sokszor csak egy perc dönti el
árnyékba bújsz, vagy hős leszel
sorsod fordulhat meg egy perc alatt
egy perc megszabja utadat

Nu-ţi voi lăsa drept bunuri, după moarte,
Decât un nume adunat pe o carte,
În seara răzvrătită care vine
De la străbunii mei până la tine.

Nem hagyok mást rád, holtan kiterítve,
Csak a nevem egy könyvbe menekítve.
A lázadást szító estén, mely ím jön
Hozzád egyenest messzi őseimtől.

Összeállításunkban Enrico Caruso, Elvis Prestley, Robertino Loretti és a Dean Marti-Marguerite Piazza duó adja elő a Santa Luciát; ráadás: a Luciano Pavarotti-Georgia páros, a lány nápolyiul énekel!

S míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

Mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más,
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

tudjátok jól, miről beszélek, ugye, drága jó fivérek, vitézek, jó vitézek a felkent rendben, kik közé magam is felkenettem,

A Fleurs du Mal megjelenését már kiadásakor – 1857 – botrány követte, szerzőjét a jó erkölcs megsértése vádjával idézik bíróság elé (ugyanabban az évben és ugyanazzal a váddal, mint Gustave Flaubert-t a Madame Bovary című regényéért).

Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.

Moshatja vér is – ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.