VERS/ZENE

Ringatom tovább a múltat s ezt a szép jelent, / s érzem, még mindig milyen hálátlan vagyok, / hiszen e hajszál nékem szerelmet jelent.

Elemi. Több mint tánc, több mint ritmusérzék, még a sugárzó életkedvnél is több. Gyermekek táncolnak az ismert számra (Jerusalema, Jeruzsálem). Egy ugandai, masakai gyermekegyüttes tagjai.

Legyen átkozott az ősz e tájon, / S a falevél, mely hull ránk ezrivel, / Átkozott a város, a mogorva, / Az örökös esőivel…

Vereségre termett nép, / Évezredek óta verik, / Egyébre se jó: / Ez a sorsa. / Vonul sorsába beletörődve, / S talán még büszke is / Erre a sorsra.

Mi tett ilyenné minket? A rossz történelem? Ezért találunk rá a kotorékeb ösztönével ruhásszekrénybe bújt zsidóra, padlás-zugban kucorgó kulákra?

Mert figyeljetek ide: megszoktam, hogy nincsen anyám. Megszoktam, hogy akárhányszor megírom, senkit sem érdekel.
Ezért van, hogy az én nem ég el a krematóriumban, ahol hamvasztás előtt a márványlapra helyezett test nagy inait átvágják, a koponyát, hogy föl ne robbanjon, meglékelik.

1913-ban jelent meg a «Hajnali szerenád», mely fogalommá tette Tóth Árpád nevét. Ezt követte öt év múlva a «Lomha gályán». Most új kötetét adja ki: «Az öröm illan». E zeneien magyar cím alatt, mely bennem bűvös és ódon perzsa-török emlékeket ébreszt, szintén öt év becses termését fogta össze.

A Garabonciás együttes kései újraalakulásához nagyban hozzájárult a Ceaușescu-diktatúra idején eltüntetett felvételeik előkerülése. Csutak Istvánék több Markó-verset megzenésítettek.

Un prinţ din Levant îndrăgind vânătoarea prin inimă neagră de codru trecea. / Egy ifjú levantei herceg a vadra tört sűrű berekben a bokrokon át.