Bartalis János két verse
A Vonat túl gyorsan vitt. Azt se tudom, mikor volt reggel - vagy dél? Hová lett a tündöklő ifjúság? S hol maradt el – ahová vágytam - az az állomás?
Hobo: Baksa egyedül többet tudott, mint Mick Jagger és Jim Morrison együttvéve
„Beszélni már nem tudott, de a szeme fénylett. Búcsúzáskor a fülébe dörmögtem az Elszállt egy hajó néhány sorát és ő megszorította a kezemet. Akkor így búcsúztam tőle, ma meg tehetetlen vagyok."
Baksa-Soós János: Kexek – és egy videóinterjú
A Kex története során megfordult a zenekar környékén többek között Hobó, Kisfaludy András, Babos Gyula, Somló Tamás, Závodi János, illetve Cseh Tamás első fellépése is egy Kex-koncert szünetében volt.
Friss Róbert: Január Herceg elrepült
Zseni volt, nem bírt vele az a világ, amelybe bele akarták tuszkolni, és ő sem bírt el a világgal, amelyben nem volt, mert nem lehetett helye. 1971-ben, a hatósági zaklatások miatt elhagyta az országot. Nyugat-Németroszágba ment, ahol Essenben grafikát tanult.
Kulcsár László: Az újságíró archívumából – Vívsz magadnak szebb jövendőt
Kisgyermekkorunk óta ismerjük, énekeljük, de milyen kevesen tudják, hogy ki és milyen ember volt a tőke ellen harcba hívó dal szövegírója és ki volt a zeneszerzője! Milyen volt Lille, ahol először csendült fel e nemzetközi munkáshimnusz, és milyen emlékei maradtak ránk keletkezésének, pályafutásának?
Ötven éve: Szőcs Kálmán két verse
Ringatom tovább a múltat s ezt a szép jelent, / s érzem, még mindig milyen hálátlan vagyok, / hiszen e hajszál nékem szerelmet jelent.
Masaka Kids Africana Dancing To Jerusalema
Elemi. Több mint tánc, több mint ritmusérzék, még a sugárzó életkedvnél is több. Gyermekek táncolnak az ismert számra (Jerusalema, Jeruzsálem). Egy ugandai, masakai gyermekegyüttes tagjai.
George Bacovia négy verse Kiss Jenő tolmácsolásában
Legyen átkozott az ősz e tájon, /
S a falevél, mely hull ránk ezrivel, /
Átkozott a város, a mogorva, /
Az örökös esőivel…
Székely János: A vesztesek
Vereségre termett nép, / Évezredek óta verik, / Egyébre se jó: / Ez a sorsa. / Vonul sorsába beletörődve, / S talán még büszke is / Erre a sorsra.
Orbán Ottó: Rákóczy-nóta, Róma varázsa
Mi tett ilyenné minket? A rossz történelem? Ezért találunk rá a kotorékeb ösztönével
ruhásszekrénybe bújt zsidóra, padlás-zugban kucorgó kulákra?