VERS/ZENE

Herceg, a harcot jobb feladnod, gazokban úgysem tenne kárt… Itt élned-halnod, mondd, maradt ok? Miután minden fejreállt?

Egy, kettő, három, négy, Chamberlain, gyere táncolni velem. - Hát így. Szép lett volna, érdekes lett volna, felemelő lett volna. Máris túlságosan, ijesztően mélyek a sebek.

Căci duhul bătrîneții nu vine pe-ndelete / și nu se instalează, ușor, cum am crezut. // Mert az öregség nem jön, mint hitted, lopakodva, / és nem rendezkedik be lassan, kényelmesen.

Comandă-mi tu taxiul, că-ncerc să mă ridic! / Un orb mă-ntreabă dacă am comandat un dric. // Megpróbálok felállni, taxit rendelj alám, / vak ember kérdezi: gyászkocsi kell talán?

Ha itt a tél, akkor havaz. / S ha hull a hó, kedves nesz az. / Felhők futásán, évek tűntén, / Mondjátok, mit ér a panasz?

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk / és forró, mint forrongó szellemünk. / Nem teljesült vágy, de égő ígéret, / közös jövő és felzengő ítélet, / nem hűs palackok tiszta óbora, / nem billentyűre járó zongora, / de erjedő must, könnyeinkben úszó / tárogatószó.

Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra.

A gonosz is tanul, gonoszságában szemfülesebb lesz: a kard-asszó megnyerésének felajánlásával hiúságát legyezték, ekkor mintha feladta volna minden óvatosságát, ami addig jellemezte – játék volt ez is, és ő hitt a játékban...

... beindultak újra a galaktikák, fehérlett a puha vatta, mint a Tejút, még állt a karácsonyfa, amikor anyám is hazakerült a kórházból, főztem a teát, hoztam a kenyeret, de már réges-rég nincsenek sehol, illetve ott vannak a láthatatlan oldalon, hogy biztosítsák nekem az egyensúlyt...