LÁTVÁNY

Különleges érzékenységű, végtelenül változatos képzettársításokat elindító kifinomult festői erényeket felvonultató képi világgal ismerkedhetünk Sándor József Attila alkotásai kapcsán. A kiindulópont itt szinte minden esetben a minket körülvevő táj: föld, ég, szél, víz, vegetáció...

Eddigi alkotásainak tanulsága szerint Mitroi Timea pontosan tudja, hogy a művész feladata sohasem a megtanult dolgok reprodukálása, az elődök utánzása, hanem a világ újrafelfedezése.

Külön erény a festmények spontaneitása, frissesége, amely a kifinomult színvilág mellett az ecsetkezelésnek, olykor festőhenger, széles ecsetek segítségével alkotott laza felületeknek köszönhetően mintegy bevonja a nézőt az alkotás folyamatába.

A kolozsvári, a iași-i, a váradi képtárak – A Hétben legutóbb bemutatottak mindegyike – több évtizeddel, fél évszázaddal is régebbi alapítások. Van egy lényeges különbség azonban, mely a fentiektől megkülönbözteti. A marosvásárhelyi alapítás nem donációs képtár!

A bejárati részben két megtisztított, szépen felújított szobor fogadja az ide érkezőt. A Szűzanya valamint Szent József szobra a kis Jézussal. Kiváló munkák, az első ide érkező nővérek hozták magukkal Ausztriából.

Az 1163 és 1320 között épült székesegyház tornyát, bordásboltozatát, támpilléreit, ólomüvegablakait és faragott kőből faragott vízköpőit is alapos felújítási munkálatokkal állították helyre, a fehér kő és az arany díszítések pedig szebben ragyognak, mint valaha.

Aki először pillantja meg a Ştefan cel Mare/Kazinczy utcán a szatmárnémeti „Zárdát”, annak feltűnik monumentális egyszerűsége, egysége. Sokkal jobban érvényesült ez a jelleg abban az időszakban, amikor az egységes célt szolgáló épületegyüttes hatalmas parkot ölelt körül.