LÁTVÁNY

Az idők folyamán valóságos vetélkedés alakult ki, hova is kerüljön A Hét képtára, néhány igénylésről lapunk olvasói is értesülhettek. „Házigazdának“ jelentkezett többek között Torockó és Költő, Nagykároly és Szárhegy. Kovásznát választottuk.

Sok száz apró ecsetvonás, kiigazítás, leheletnyi módosítás során a tekintetbe, a mosolyba beleívódott Leonardo bölcsessége, nyugalma, szeretete, világszemlélete, a tökéletesség utáni vágya, sóvárgása és ez a zavarba ejtő kettősség, ami évszázadok óta a legtöbb nézőt rabul ejti.

Muhi Sándor a képzeletbeli világban kora, élete színtereinek összegezésére törekszik. A soha nem volt táj a valóság motívumaiból áll össze és az „igaz“ felismerését közvetíti. Azt kelti életre, ami ugyan nem létezik, de létezhetne, a meglévő dolgokból logikusan következik....

Amikor behoztak a vásárhelyi kollégiumba, kisdiáknak, ott már az első napon eldőlt a sorsom. Korábban érkeztem, kiültem az iskola elé, egy nagy árkus papírral, rajzolni. A felsős diákok körülálltak, nem volt mindennapos dolog, amikor egy parasztkölyök fest.

Azt mondták, hogy a Dózsa házban, amelyben a falu népművészeti értékei vannak összegyűjtve, egy szobában az én munkáimat állítanák ki, állandó jelleggel. Az egyik legszebb elismerésnek éreztem művészi pályámon!

Természetesen a nagy európai egyéniségek mellett nekünk, a kulturális központok peremvidékén élőknek is szükségünk van saját jelképekre, kapaszkodókra, mérföldkövekre, csak nem minden lépésnél háromra, hanem mondjuk mérföldenként egyre.

Másolat-múzeum tudomásom szerint még nem létesült, másolat-tárlat viszont annál több. Ilyen jellegű a Raymond Cogniat francia műkritikus rendezte, az Athenaeum alagsorában látható kiállítás is a százéves impresszionizmusról...

A húszas évek második felében a cseh festészet mindinkább „megszínesedik“, a neoklasszicizmus háttérbe szorul, másrészt a francia fauve kromatika hatására – Emil Filla, Václav Špála, Vincenc Beneš, Rudolf Kremlička, Miloslav Holy képei példázzák ezt a változást.

Az időből visszanézve talán nem látszik annyira a változás ebben a furcsa, kánonokhoz igazodó művészetben, pedig Eknaton azzal, hogy egyetlen istent választott, a Napot, fenekestül forgatta fel a birodalmat. Új fővárost építtetett – itt született meg az új művészet.