LÁTVÁNY

Első egyéni jelentkezésnek kissé megkésett ez a kiállítás. Balázs Imre másokat biztatott, másokat segített, egyike Marosvásárhely rutinos kiállításszervezőinek. A sajátjától félt. Mert itt olyan a festő, mint a dobogóra lépő hegedűművész. Ha nem tud vele mindent elmondani, az teljes csőd.

Klimt tudott rajzolni, festeni, a szakmája kiváló és felkészült képviselője volt, hét éven át tanult Bécsben az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolában, édesapja cseh származású iparművész, aranyműves volt, öccse szobrász és ötvös.

Sokoldalú alkotó, akit nemcsak a képzőművészet, hanem az irodalom, színház, opera és balett, a tudományok, a fizika és a pszichológia, filozófia is foglalkoztat. Nem csupán rajzol, fest, hanem egy sajátos, egyéni világkép kialakításán fáradozik...

Megváltás című festményének zöld hajtású töviskoronája olyan üzenet, amelyet nem lehet félreérteni. Áttételesen, de egyértelműen vall arról: hogyan változik át a szenvedés, kiszolgáltatottság, megaláztatottság hitté és reménnyé.

Angyala nem vádol, nem lázad, nem védekezik és nem támad, hanem egy pillanat erejéig visszanéz, majd szomorúan, csalódottan tovább lép. A szerző ezúttal nem emberi tulajdonságokkal ruház fel angyalokat, hanem angyali tulajdonságokkal embereket.

Az idők folyamán valóságos vetélkedés alakult ki, hova is kerüljön A Hét képtára, néhány igénylésről lapunk olvasói is értesülhettek. „Házigazdának“ jelentkezett többek között Torockó és Költő, Nagykároly és Szárhegy. Kovásznát választottuk.

Sok száz apró ecsetvonás, kiigazítás, leheletnyi módosítás során a tekintetbe, a mosolyba beleívódott Leonardo bölcsessége, nyugalma, szeretete, világszemlélete, a tökéletesség utáni vágya, sóvárgása és ez a zavarba ejtő kettősség, ami évszázadok óta a legtöbb nézőt rabul ejti.