LÁTVÁNY

Mohy Sándornak – akit szatmári gyermek- és fiatalkorában még Muhi Sándornak hívtak – túl régiek a kulturális gyökerei, túl erős a művészi hitvallása ahhoz, hogy alantas, a valódi művészetet aláásó elvárásokhoz igazodjon.

Szereplői akárha egy pontosan meg nem határozható, spirituális világban, ismeretlen térben élnének, mozognának, lent és fent, kint és bent, földön és égen vagy ezek között, különböző idősíkokban, végtelen léptékben.

Kétségbeejtő csend, a részvétlenség csendje hatja át ezt a világot. Ám az alkotó nemcsak érzékelteti, de tiltakozik ellene. Így jut el az Érzékeléstől az Eszméig. Megszületik a nagy találkozás pillanata szemlélő és világegyetem között.

Ez a plasztika ugyanis nem kétes kimenetelű ádáz küzdelemről, kétesélyes viadalról, hanem a gonosz feletti kiszámítható, garantált győzelemről szól. Az a határozott, biztos mozdulat, amely a végső leszámolás előtti pillanatot örökíti meg olyan meggyőző, hogy hét évszázada nem vesztett népszerűségéből.

Bódi Sándor amatőr festőként a Bódi Sándor Károly nevet használja. Ezen a néven két kiállítása is volt Budapesten. Bódi Sándor Károly tavaly karácsonykor töltötte be a kilencvenötödik életévét.

És közben elmegyünk a kincs mellett. Az ember mellett, akinek életét befolyásoltuk. Akinek egy nyári délután megfogtuk a kezét és azt mondtuk : testvér, nézd meg ezt a vonalat. Hallgasd meg ezt a hangot, olvasd el ezt a mondatot.

Legutóbb 2020 júliusában találkozhatott élőben a festménnyel a marosvásárhelyi közönség. A Bernády Ház ezzel a tárlattal köszöntötte közelgő 80. születésnapján a közkedvelt alkotót, aki ebben a városban leshetett bele először a festészet titkaiba.