LÁTVÁNY

Fiatal szatmári művészek tárlata nyílt 2021 áprilisában az újközponti Galériában. Nem áll szándékomban megfejteni, hogy miért angol a tárlat elnevezése, néhány alkotás címe, és azt sem, hogy a hónap neve…

Vilhelm Károly fölfedező, új embertípus rögzítője – egy olyan kontinens első leírója, melyet őelőtte csak hajnali félálmok vízióiban láthatott az ember. Elsősorban nem stílusa, hanem világa különbözteti meg a többi alkotótól.

Látni kell, leírni, elmesélni lehetetlen. Összetéveszteni sem lehet senki máséval. Bármelyik képével kerülünk szembe, azonnali a felismerés: ez Borgó! Hivatalosabban dr. György István Csaba festőművész, grafikus, szobrász, gobelintervező, nyugalmazott főiskolai tanár, az egykori marosvásárhelyi Cementlapok prominens vezéralakja.

Egészen biztos, hogy ősz van. Azért tarol a nyáj ilyen szeliden, megadóan. Azért olyan békés ez a mioritikus idill valahonnan az ókirályságból, ahol számunkra Florin O. Andreescu még a nyolcvanas években rögzitette.

Ha történetesen képzőművésszé válik, minden bizonnyal legalább a barátaihoz hasonló jelentőségű életművet hozott volna létre, de akkor a magyar irodalom lenne szegényebb egy költőóriással.

A gótika már-már utolsó végvárában is kapitulál, Kolumbusz úton van az új világ felé, a reformáció a levegőben lóg, és világvéggel fenyeget a közelgő századforduló. A Melankólia – a grafika máig legnagyobb titka-csodája.

Fölényes, finom rajztudása az alap. Jó alap, amely megengedi, hogy tágítsa a kört az ismeretlen felé, ugyanakkor szűkítse is: a lényeget keresse. Az örök lényeget, amelyet jaj, be nehéz – rajzban, szoborban, versben – megközelíteni és megfogalmazni.

Offenzívában a tavasz üde zöldje. Van, ahol mérgesen tombol, másutt békésebbre szelídült, ezt is, azt is lelkesen fotózom, közben azonban hol ez, hol az juttatja eszembe azt a két hatalmas átlyuggatott fém falevelet, amelyeket Pokorny Attila álmodott az őszi tájba.

Daczó Dénes 2004-ben járt a Duna deltában, amely Romániában turistaparadicsomnak számít. Másféle szemmel látta ő és fényképezőgépe a deltát, mint tette korábban Kiss János Botond. A színes digitális fotózás egyneműsíti mindazt, ami az objektív elé kerül. Ha van fényed, ragyognak a színek, nem csupán fény és árnyék váltakozik; ha meg nincsen, úgy fakó marad a látvány, mint valami szürke jelentés a világról.

2013-ban meghalt Hiripi Zsuzsánna (sz. 1941) és vele egy tehetséges, szerény kolléga, kiváló keramikus hagyott itt bennünket. Sok száz, talán több ezer gyönyörű, egyedi munkája díszíti a szatmáriak lakását.