LÁTVÁNY

Pusztai Péter irta évekkel ezelőtt Kanadából:"Cirkusz az élet - ezzel a címmel jött a pekingi cirkusz a falunkba. Mi csak a bejáratig mentünk, ahol néhány fotót készitettem."

Népszerű, nehéz, kényes és hálátlan műfaj. Mert sokan vannak, akik lovasportrét rendeltek magukról, de kevesen, akik saját képükre és hasonlatosságukra madárijesztőket készíttettek volna.

S még valami: miként a hajdani udvari bolondok, Te is kitolsz a várúrral – beolvasol a magad számlájára olyat is, amihez neki jó képet kell vágnia – ha már megállapodtatok abban, hogy bolondkodásban „nihil obstat".

Humoros műfajban működni természetesen nem a karikaturisták kiváltsága. Láttam már olyan ifjút, aki derék apjának a karikatúrája volt. A történelem számos Cézár- és Napóleon-karikatúrát tart számon. Az élet a legtehetségesebb karikaturisták közé sorolható.

Ha a maga teljességében szemléljük a kompozíciót, úgy véljük, kozmikus látomást varázsol elénk. Bizonyára nem tévedünk túl nagyot. A festő A láthatatlan világ címet adta művének.

A két évezredes, konzervatív, hagyományőrző, a hívők széles tömegének szánt terület képi megújítása összetettebb, szakmailag embert próbálóbb feladat, mint gondolnánk.

Igen, ha egyszer terméketlen egy vidék, s inkább csak a természet vetette szegényes mezei füveket kinál önszántából, akkor azt le kell ám kaszálni, s utána meg kell forgatni. Szinte-szinte hogy sorsszerűség ez, ami ellen csak az otoba emberek kapálóznak.

A narancs az új fekete, jut eszembe egy morbid humorú könyv és filmsorozat címe. Nem tudom miért, hiszen egészen más fogantatású és hangulatú az a néhány mű, amelyeket ma ajánlok az érdeklődők figyelmébe.

... ahol a világ politikáját megreformálni vágyó szóbumerángokat dobálják pontos órarend szerint, miközben az alsó szinteken zavartalanul folyik a durmolás, a durmolás, a durmolás…

Egy nyugatra telepedett szatmári ismerősöm említette a nyolcvanas években, hogy miközben idehaza sajtóban, itt-ott kifogásoltuk a giccses tárgyakat, képeket, addig a nyugati világ úszik az ilyen termékekben.