LÁTVÁNY

Ez a fotó pontban 2007. április 24-én készült, Stockholmban, és Karinthy Márton budapesti szinházi rendezőt ábrázolja, amint a svéd fővárost látogatva megpihent a királyi palota előtt.

Meg lehet nézni őket itt is. De látni csak a tájban lehet, abban a tájban, amelybe beleszületett. Oda valók ezek a szobrok a mármarosi táj zordon „architektúrájú" vidékére. Mindig oda is képzelem őket az avasi domboldalakra, a Visó völgyében kanyargó utak kereszteződéseire...

Párizs talán legszebb múzeuma, az impresszionista, posztimpresszionista festészet, szobrászat szerelmesei számára kihagyhatatlan úti cél az Orsay Múzeum, amely a Louvre közelében, a Szajna túlsó partján található.

Elöl egy toro (bika), készen Európa elrablására.  Jobbra fönnebb a csehek kedven sörállata, a kozel (magyarul: bakkecske). A félvad disznók föltehetően mangalicák – sonkájukból lesz a jamón serrano - meg egy sor egyéb hungarikum....

Ahol ezt a képet előkapirgáltam, Torontóban, abban az évben ünnepelték ennek az iszonyú kiterjedésű világvárosnak a 175. évfordulóját. Amihez pedig az is hozzátartozik, hogy az illetékesek minden lehető úton-módon számba veszik a város létesitésének és kiteljesitésének a történetét.

Expresszionista és szürrealista hatások nyomát sejtető oldott formáit önmaga alakította ki. De előbb megtanulta a hozzá szükségeseket. Nem formabontással indult, mint egyesek, akik vélt modernségükben úgy hiszik, hogy aki formát bont, annak rajztudásra például nincs is szüksége.

A d’Orsay Múzeumban látható a művészettörténet egyik megítélésem szerint legerotikusabb festménye, Manet Olimpiája is. Édouard Manet nem tartozott az impresszionistákhoz, újszerű látásmódjával mégis részese a festészet 19. századi forradalmának.

A hőskori - a romániai rendszerváltás előtti Premfotó verseny - idején Morvai Pál felvételei jelentették (több más alkotó mellett) a lírával, látvánnyal szakitó, köznapian szürke elemek beemelését a fotográfiába.

A fotós faábrázolás egyik telitalálata - legalább is azon képek közül, amiket életemben a témában láttam. Szerzője, a kolozsvári Sarzsinszky Ferenc már nem él, néhány papirképe lapul nálam, amiket az Előre Sötétkamra rovatának küldött, akkor már reszkető kezű nyugdijasként, de nyughatatlan fotósként