LÁTVÁNY

Ha a grafikus színnel álmodik, krétája nyomán kalárisként ragyog fel a táj. A Hargita? A Gyimes? A Gyergyói havasok? Lehet ez is, lehet az is, Siklódy Ferenc itt is, ott is otthon van. Gyergyószárhegy szülötte, Csíkszereda polgára, a természet szerelmese. Akár itt jár, akár ott, egyformán lenyűgözi a hegyvidék szépsége.

Ezeket a képeket valami olyan nagy tisztaság lengi be, amihez nem is elég egy becsületes emberi lét. Ez a szépség a vágyak szépsége. A festő magatartása örök emberi: halált, rosszat és feledést feledendő belemenekül a tisztaságba.

A mindenütt jelenlévő székely építőmunkás utánozhatatlan huncutsága és mosolya örökítődik meg ezen az őszinte képen, aki minden körülmények között a jó oldalát nézi a dolgoknak és akként áll hozzá munkához, élethez.

Több száz éve viselem idegeimben – mint jobbágyőseim jóvoltából a törvényszéktől való félelmet – a cserépedény iránti szeretetet.

A Brassó megyei születésű (Barcaújfalu, 1946.) Fazakas Tibor neve ott szerepel az op-art irányzat legismertebb képviselői között: Victor Vasarhely, Bagi László, Escher, Nicolas Schöffer, Fazakas Tibor, Yaacov Agam, Cruz Diez, hogy csak néhányat említsünk. Az irányzat az 1960-as években terjedt el...

1937-ben született Keresztvár községben, édesapja tanító volt, képzőművészeti tehetségét édesanyjától örökölte, aki kiválóan szőtt, kézimunkázott, anyai ágon rokoni kapcsolatban voltak Barabás Miklós festőművész családjával is.

Láng nélkül lobogó lombok sűrűjében sejlik föl a feszület. A kereszt s rajta a lelki szemeinkkel látni vélt korpusz a fák borongós tónusához hasonul. Akárha az erdő fái feszülnének a keresztgerendán keserves kínok görcsébe rándulva.

János bácsitól is újra és újra, mindig frissen bizonyítva kaphatom kölcsön a lehetőséget: a belső derű, a távolító mosoly, a megértő irónia – megannyi áttörhetetlen szín – páncél a gondolatgyilkos szürkeség ellen.

A mindenütt jelenlévő székely építőmunkás utánozhatatlan huncutsága és mosolya örökítődik meg ezen az őszinte képen, aki minden körülmények között a jó oldalát nézi a dolgoknak és akként áll hozzá munkához, élethez.

Ami itt naiv szemléletnek tűnik, hosszas töprengés eredménye. Wilhelm Uhde műgyűjtő mesélte, hogy festőbarátai közül senkivel nem beszélt olyan komolyan a művészetről, kompozíció- és tónusproblémákról, mint Rousseau-val.