LÁTVÁNY

Igen, ha egyszer terméketlen egy vidék, s inkább csak a természet vetette szegényes mezei füveket kinál önszántából, akkor azt le kell ám kaszálni, s utána meg kell forgatni. Szinte-szinte hogy sorsszerűség ez, ami ellen csak az otoba emberek kapálóznak.

A narancs az új fekete, jut eszembe egy morbid humorú könyv és filmsorozat címe. Nem tudom miért, hiszen egészen más fogantatású és hangulatú az a néhány mű, amelyeket ma ajánlok az érdeklődők figyelmébe.

... ahol a világ politikáját megreformálni vágyó szóbumerángokat dobálják pontos órarend szerint, miközben az alsó szinteken zavartalanul folyik a durmolás, a durmolás, a durmolás…

Egy nyugatra telepedett szatmári ismerősöm említette a nyolcvanas években, hogy miközben idehaza sajtóban, itt-ott kifogásoltuk a giccses tárgyakat, képeket, addig a nyugati világ úszik az ilyen termékekben.

Az emberből elsősorban a méltóság, az erő és az egyenes tartás érdekli; a szembeszegülésre való képesség s nem a szembeszegülés maga. Inni hívja kútjához a csüggedőket és a kétkedőket, s értelmét úgy gyakorlatoztatja, hogy győzelmében is rendületlenül hisz.

A művész az emberi lélek legrejtettebb zugait kutatja, a világmindenség és véges önmagunk közötti összefüggéseket. Meg kell találnia magát a dolgok lényegében, elvetnie mindent, ami ránehezedik, ami homályt szül.

Kopár, kisszerű vidék semmitmondó, elnyűtt telében emelték ezt a testvérpárt, sok-sok évvel ezelőtt. A mikóújfalusi Ilyés András-Zsolt félig öntudatlan, amatőr telitalálata ez a minden eszményit földre rántó hétköznapokról.

Bedeszkázva Mint a memória ködében kavargó, tétova emlékfoszlány, úgy lebeg a romos kastélykép a borongós égbolton. Horváth Gyöngyvér álomszerűvé tette a látványt, legendák leplével bízott rá titkokat. MÚLTŐRZŐ címmel egész…

Táncosok lebegnek a színesen domborodó Mezőség fölött. Felhőbe öltözött tündéri lányok olvadnak az ég kékjébe, vidáman libeg a szoknyájuk. Egy ló is beáll a körforgásba. Nyári színekben pompázik alattuk a határ.

Ez a laza szófordulat, mely mára elöntötte az egész magyar nyelvterületet, sőt azon is túlloccsant már, valamikor Romániában varázsszó volt, méghozzá a legfontosabbak közül.