LÁTVÁNY

Fölényes, finom rajztudása az alap. Jó alap, amely megengedi, hogy tágítsa a kört az ismeretlen felé, ugyanakkor szűkítse is: a lényeget keresse. Az örök lényeget, amelyet jaj, be nehéz – rajzban, szoborban, versben – megközelíteni és megfogalmazni.

Offenzívában a tavasz üde zöldje. Van, ahol mérgesen tombol, másutt békésebbre szelídült, ezt is, azt is lelkesen fotózom, közben azonban hol ez, hol az juttatja eszembe azt a két hatalmas átlyuggatott fém falevelet, amelyeket Pokorny Attila álmodott az őszi tájba.

Daczó Dénes 2004-ben járt a Duna deltában, amely Romániában turistaparadicsomnak számít. Másféle szemmel látta ő és fényképezőgépe a deltát, mint tette korábban Kiss János Botond. A színes digitális fotózás egyneműsíti mindazt, ami az objektív elé kerül. Ha van fényed, ragyognak a színek, nem csupán fény és árnyék váltakozik; ha meg nincsen, úgy fakó marad a látvány, mint valami szürke jelentés a világról.

2013-ban meghalt Hiripi Zsuzsánna (sz. 1941) és vele egy tehetséges, szerény kolléga, kiváló keramikus hagyott itt bennünket. Sok száz, talán több ezer gyönyörű, egyedi munkája díszíti a szatmáriak lakását.

Muhi István (1917-1998) Szatmárnémetiben született, itt járt középiskolába, rajztanára testvére, Muhi (Mohy) Sándor volt, ő indította el a művészi pályán. Egyetemi tanulmányait a budapesti és bukaresti művészeti akadémiákon végezte kiváló eredménnyel.

Valahol Erdélyben. Lehet a Kalotaszegen, de akár Dés és Beszterce környékén is. Mindenütt, ahol a szükség) arra kényszerítette az embereket, hogy hangyaként cipeljék a sorsukat domb mögül, domb mögé.