2013-ban meghalt Hiripi Zsuzsánna (sz. 1941) és vele egy tehetséges, szerény kolléga, kiváló keramikus hagyott itt bennünket. Valamikor az ötvenes években a szatmári Népművészeti Iskolában szerzett diplomát, még abból az időszakból ismertük egymást. Igényességgel, következetességgel, szakmai elkötelezettséggel művelte mindvégig választott műfaját, közben próbált megfelelni az elvárásoknak is: folyamatosan tanult, kísérletezett, újított.
Nem tartotta önmagát művésznek, alkotónak, ennek ellenére az volt. A szakmabeliek nem csupán elismerték tudását, jártasságát, művészi egyéniségét, kialakult ízlésvilágát, hanem szerették az alkotásait, amelyekkel szívesen díszítették otthonukat, műtermüket.
Amikor első munkáit készítette, ennek a műfajnak már volt múltja, voltak gyökerei Szatmárnémetiben, és itt nemcsak a szatmári fazekasság, népi kerámia, vagy a kályhacsempék jutnak eszünkbe. Elég, ha a két világháború között működő DAC kerámiagyár nagyszerű alkotóira, művészeire gondolunk, vagy a szatmári tervezésű épületkerámiákra. Kudelász Károlynak, Sarkadi Sándornak, Aurél Poppnak, Schnell Carolnak is voltak hasonló kísérletei, közülük a szatmárnémeti születésű Kiss Rooz Irma (1920-2010), Munkácsy-díjas alkotó a legismertebb, a kortárs keramikusok közül a jelenleg Németországban élő Pászkán Mihály (sz. 1951) tevékenységét említeném.
Hiripi Zsuzsánna munkái egyrészt azért figyelemre méltóak, mert egy egész életet szánt ennek a művészeti ágnak az igényes művelésére, másrészt azért, mert sikerült kialakítania egyéni stílusát, amely a helyi népi hagyományok ismeretéből, tiszteletéből és az urbánus, szatmári életforma igényeiből, elvárásaiból állt össze. Biztos technikai és anyagismerettel, lendületes vonalvezetéssel, kifinomult színvilággal alakította, formálta, díszítette színes vázáit, faliképeit, dísztányérait, lámpáit, gyertyatartóit, megrendelésre készített ajándéktárgyait, messzemenően szem előtt tartva a méret – forma – tartalom – díszítés egységét, egymásrautaltságát, szimbiózisát. Több anyagilag is sikeres, a szakma, a sajtó által is jól fogadott tárlatot rendezett Szatmárnémetiben és Magyarországon.
Zsuzsa azonban nem a fentiek miatt lett olyan elismert és népszerű felénk, hanem azért, mert sok száz, talán több ezer gyönyörű, egyedi munkája díszíti a szatmáriak lakását. Így váltak ízléses dísztárgyai mindennapi éltünk részévé, ha nem volnának, szegényebbek lennénk valamennyien.
A mai napig nem tudom teljes biztonsággal megmondani, hogy mi is a művészet, azt viszont állítom, hogy minden olyan egyedi, korszerű alkotás, amely derűssé, szebbé, tartalmasabbá, teszi életünket, esztétikai élményt nyújt, az Hiripi Zsuzsa kerámiáihoz hasonlóan ide tartozik.