LÁTVÁNY

Nyilvánvaló, tagadhatatlan, hogy a szatmári képzőművészeti élet ismert képviselője, Belecciu Lola Gabriela alkotóként a színes szürkék végtelenül változatos, kimeríthetetlen, folyamatosan új lehetőségeket, megoldásokat kínáló világából építkezik. Ez a kiindulópont, pontosan…

Malonyai Dezső könyvének torockói részében Kőrösfői-Kriesch Aladár jellegzetes kézjegye igazolja azt, hogy itt sokat dolgozott, és a népművészetet elsősorban itt ismerte meg, mielőtt bejárta volna a Kalotaszeget.

Megálltam, kimerültnek éreztem magam – vért és lángnyelveket láttam a kék-fekete fjord és a város felett –, a barátaim tovább sétáltak, én ott álltam, remegve a szorongástól – és éreztem, ahogy egy végtelen sikoly áthatol a természeten.

Sok olyan festő és szobrász kiváló munkáit tudhatja magáénak Szepessy László, akiknek a korábbiakban megvásárolt reprezentatív alkotásait az Art Nouveau fölött a Kultúrpalota 3. emeletén a képtár őrzi. Pontosabban annak a raktára.

A tárlat egyik erénye, hogy többen felismerték a kisvárosi képzőművész (tanár, muzeológus, ipari formatervező, szabadúszó) szerepkörét, feladatát, szakmai alázatának jótékony hatását a közösség kulturális életében, és alkotói tevékenységük java részét is ennek szellemében alakítják.

A művész formakészletét a valósággal folytatott közvetlen párbeszéd alapján dolgozza ki, ugyanakkor teljesen a szemlélődésre bízza magát. A formaalkotás így a szubjektív keresés és folytonos önellenőrzés eredménye.