LÁTVÁNY

Megálltam, kimerültnek éreztem magam – vért és lángnyelveket láttam a kék-fekete fjord és a város felett –, a barátaim tovább sétáltak, én ott álltam, remegve a szorongástól – és éreztem, ahogy egy végtelen sikoly áthatol a természeten.

Sok olyan festő és szobrász kiváló munkáit tudhatja magáénak Szepessy László, akiknek a korábbiakban megvásárolt reprezentatív alkotásait az Art Nouveau fölött a Kultúrpalota 3. emeletén a képtár őrzi. Pontosabban annak a raktára.

A tárlat egyik erénye, hogy többen felismerték a kisvárosi képzőművész (tanár, muzeológus, ipari formatervező, szabadúszó) szerepkörét, feladatát, szakmai alázatának jótékony hatását a közösség kulturális életében, és alkotói tevékenységük java részét is ennek szellemében alakítják.

A művész formakészletét a valósággal folytatott közvetlen párbeszéd alapján dolgozza ki, ugyanakkor teljesen a szemlélődésre bízza magát. A formaalkotás így a szubjektív keresés és folytonos önellenőrzés eredménye.

A hetven esztendőre visszatekintő múzeum sorsa kezdetben igen hányatott. Több épületben keresnek számára ideiglenes szállást, egy időben sajnos inkább csak raktározó helyet. Pénz híján, adminisztráló személyzet nélkül, sok évig állott bezárva, lelakatolva.

Vass Csaba példája figyelmeztetés: a jövőben nagyobb figyelmet, elismerést érdemelnek a kisebb közösségek kultúrát, művészetet éltető személyiségei is, amelynek prosperitást, továbbélést a jelentős, meghatározó jellegű életművek csak részben biztosíthatnak.