LÁTVÁNY

Ilyenfajta gondolatok motoszkálnak bennem, miközben nézem Jakabovits Márta kisszobrait, s fölötlik bennem, mekkora önfegyelem, művészi alázat és mértéktartás kell ahhoz, hogy az egyszeri látást látásmóddá, látomássá, művészi rendszerré építse.

Semmi sincs egészen távol vagy egészen közel itt, elvész a közelség meghittsége és a messzeség csábítása. Muhi Sándor a közeli és távoli ellentétein túl keresi a dolgok lényegét.

Kiúttalansága, nosztalgiái a századelő közérzetét tükrözik. Egyfajta, korára nagyon jellemző szellemi tartás, attitűd igaz festője Balogh István, kár lenne, ha újra elfelejtenénk.

lényegében azt jelzi számunkra a művész, hogy az önkifejezés hatalmas, végtelen kiterjedésű palettájáról egy olyan keskeny szeletet választott, amelyben eleve otthonosan mozog, és amely segítségével egy sallangok és megszépítés nélküli valóságot, gondolat és érzésvilágot tud közvetíteni.

Tipikusan nőies témák, megközelítések sorakoznak az alkotásokon, az ábrázolásmód érzékenysége, érzékletessége, kifinomult, olykor vibráló részletei is erre utalnak úgy, hogy nyoma sincs rajtuk a feminizmusnak vagy a női emancipációs törekvéseknek.

S akkor egyszercsak mégis reménykedni kezdtem: találok valahol egy plakátot, ami hirdeti majd, hogy elrettentő példának gyűjtötték egybe a mázolmányokat. Vagy talán azért, mert a giccsfestőnek is van szíve, neki is kell sikerélmény?

Nemcsak festőként és grafikusként tette ismételten próbára tehetségét, a szobrászat terén is érdemlegeset alkotott. Azinara szigetén hadifogolyként mintázta első kisplasztikáit, legutóbbi szoborcsoportozatát egy évvel ezelőtt leplezték le Boksánbánya főutcáján.