INTERJÚ / ESSZÉ

Nem véletlen, hogy – itt elhangozhatnának más nevek is – akár Kosztolányi Dezső, akár Márai Sándor több írásában foglalkozik a művek újraolvasásának szükségességével. Erre rögtön felelhetnénk kelletlenül, hogy erre nincs, vagy alig van idő.

Az egyéneket összefűző internet-kapcsolatok és a globális beszállítási láncok által egységes organizmussá szerveződött emberiség kormányzása – a fejlődés nyomon követése és „kézben tartása” – kizárólag a globális és totális platformmá épült MI segítségével lehetséges.

Egyértelmű, hogy emberileg, szakmailag jobbak, nélkülözhetetlenebbek, felsőbbrendűek voltak és maradtak nálunk, mivel nekik már a kilencvenes években volt bankkártyájuk, laptopon nézték a tévét, és nem csak az előszobában, hanem a farzsebükben, valamint a táskájukban is csengett a telefon.

A gonosz emberek, mint Marx vagy Eco, kirángatnak minket az egérlyukból egy sokkal téresebb egérlyukba, az összetett és gonosz valóság medvebarlangjába, a falon táncoló árnyékok közé, könyörtelen szembenézés ez kétségkívül, bár csalóka.