INTERJÚ / ESSZÉ

Aúlyosabb fejlemény, hogy miközben a figyelmet Sulyokra irányítja, szó sem esik Sulyok „gazdájáról”, Orbánról, a tolvaj családjáról, a lányáról, a vejéről, az apjáról, a feleségéről, a testvéréről, a strómanjáról, az elrabolt százmilliárdokról. Sulyok és az összes látványelem: díszlet és epizódszereplő.

A Karmelita teljes könyv- és műtárgykatalógusa nem pletykaanyag volna, hanem történeti forrás. Egy korszak önarcképe. Megmutatná, hogyan képzelte el magát a hatalom: kolostorban, várban, könyvek között, képek alatt, kölcsönzött mesterművek árnyékában.

Az Orbán-rendszer azt sugallta, hogy a hatalom helye betöltött. Ott ül rajta a nemzet, a kereszténység, a béke, a gyermekvédelem, a szuverenitás és a józan ész egyetlen hivatalos képviselője. Aki vele szemben áll, az már nem politikai ellenfél, hanem idegenség, hazaárulás.

A kilencvenes évek felzárkózási törekvése és demokratizálása a rendszerváltás kudarcának bizonyult. A felemás kormányzati baloldal lényegében történelmi zsákutcába került, mert elvesztette a kapcsolatát a termelés radikálisan változó világával.

Aki valóban keresztény alázattal gondolkodik, annak nincs szüksége arra, hogy a miniszterelnöki hivatal világi bazilikának látsszék. Aki biztos a saját legitimitásában, annak nem kell orgonával rásegítenie. A Karmelita orgonája nem Bach miatt kellett.