Gálfalvi Zsolt: Örökös élet

Illyés Gyula, noha a legtudósabb és legmívesebb magyar költő, a szó eredeti értelmében vett ars poeticát sohasem írt, őt a költészet gondjairól is mindig a közösség gondjai késztették szólani.

Ágoston Hugó: Az Év tudós-hőse

Ágoston Hugó: Az Év tudós-hőse
Az illinoisi egyetem vezetői sajtókonferenciát rendeztek, amelyen Bardeen hangját minden bizonnyal tranzisztorizált készülékekkel erősítették fel. Első Nobel-díját Bardeen a tranzisztor feltalálásáért kapta.

Lőrinczi László: Égő és kihunyt tüzek

Néhány órára Sorrentóban vagyok, Nápoly mellett, útban hazafelé. Messziről idelátszik a Vezúv. Felhőtlen az ég, az óriás békésen hallgat... Estefelé a vonat majd Pompeji felé visz. Az ember és a természet küzdelme még nem fejeződött be.

Hamar Márton: Egyensúly az állatvilágban

Például a rágcsálók esetében a hideg, esős időjárás megakadályozhatja a túlnépesedést, következésképpen a stresszállapot bekövetkezését, s így mintegy kikapcsolja az önszabályozó mechanizmust, illetve hatását ellenkező irányba tereli.

Spielmann József: Guzner Miklóstól búcsúzunk

Guzner Miklós jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön a Marosvásárhelyi Orvosi Intézet Fogászati Kara. Nem mindennapi tett volt érett fővel a megszokott, kialakult életmódot, munkakört otthagyni Kolozsvárott és Vásárhelyre átköltözni...

Lőrinczi László olaszországi levele

Már sötétben utaztam el Nuoró-ból. Mihelyt kijutottunk a városból, feneketlen éjszaka vett körül. A hegyeket elnyelte a semmi. Hihetetlennek tetszett, hogy ez a vidék egy világhírességet ajándékozott az irodalomnak. És mégis igaz.

Marosi Ildikó: Janovics és az olimpia

A háború utáni első közgyűlésen, főtitkári jelentésében Sényi László örömmel állapítja meg, hogy a kupa átvészelte a háború viszontagságait, s a Társaság egyéb javaival együtt, a református kollégium igazgatói irodájának széfjében őrzik.

Szilágyi Júlia: Lelkiismeret és Nobel-díj

Életmű-alapozássá ezt az indulást a szerves folytonosság tette: Böll nemzedéke hitlerizmus-élményét a „német csoda” fojtogató igézetének kíméletlen kritikájához kapcsolta.

Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság!

Ügyeimet tűrhetően rendbe hoztam, s majd csak megélek barátságos lábon régi pajtásommal – a szegénységgel. Ha gazdaggá akar tenni, vessen olykor-olykor egy emléksugárt lelkemre: akkor elég gazdag leszek. Védje hazám ügyét...

Gergely Géza: Kisbán Miklós, a színpadi szerző

Bánffy pedig ezt cselekedte! A töprengő, vívódó, ellentmondások között vergődő embert és nem a hős, a forradalmár általános képét ábrázolta. Művei alapos, gondos, a mai igényekkel számoló értékelésének szükségességére figyelmeztet az író születésének közelgő, századik évfordulója is.