A HÉT50

Minden kísérlet addig érvényes, amíg új szintézisbe átmenthetően megtagadható. A nem hűtlenül hűséges avantgarde költőnek, aki nem a költészethez, csak kísérleteihez hű, végül is el kellene némulnia.

Hol vagyunk már attól, hogy népművészetünkben „a magyar lélek megváltozhatatlan belső törvényei”-t keressük, hiszen erre a visszaprimitivizáló kísérletre már három évtizeddel ezelőtt, megadta Szabédi László a kellő választ Ész és bűbáj címen.

...1849. január 26. pénteken éppen az ő indítványára – hatalmas daltestületet rögtönöztünk azon célból, hogy este Bemnél tisztelegjünk. Mi azonban, miután Bemnél elénekeltünk, Petőfit is felkerestük s nála is tisztelegtünk.

Este egy ismerősöm bekényszerített egy Mouche-hajóba Párizst látni. Szép volt a kivilágított Notre Dame, a Conciergerie, tündöklött Szent Lajos szigete. De a hidegtől egyszerűen megbénultam. Beszélni is alig tudtam.

De Barabás, ha van ideje, gondolkozzon el azon, hogy intervencióival miben vitte előre az általam gyarló módon, de mégis becsületes szándékkal elővezetett problémát, a riportírás ügyét. Mert én feltételezem, hogy ez kellett legyen a célja. Vagy mégsem?

Korunkban az autentikus művészet is két úton halad, és ennek a megítélése különít el bennünket, mert ez elválaszthatatlan az elidegenedés kérdésének a megítélésétől.

Szellemi és tárgyi tekintetben egyaránt a késve kibontakozó és még mindig nem elég átfogó gyűjtés időszakában vagyunk. A nagy összegezéseknek még csak a legelején tartunk, de menet közben is követelmény világra nyitott szemmel járni.

Urbanisztikailag szabad vonalvezetésű, a terepbe szervesen beilleszkedő, a nagy kiterjedésű zöld terület előnyeit kihasználó tervvel állunk szemben. A parkszerűség kihasználása ennél az egységesítő felületnél, annak ötletes és változatos beültetése szökőkutakkal, vízjátékokkal, pihenőhelyekkel, szabadtéri színpadokkal a „Zöld Olimpia” elnevezést sugallja.