A HÉT50

Az erdélyiség sokszínűség. Tudja ezt a sokat barangoló és igen a historikus is, aki ezernyi változatában találja meg a jellegzeteset, a rész-egészekből felépülő egységet. Ezért is kellenek a „tájak” közelképei...

Ezért elhibázott szerintem arról beszélni, hogy ez a „folklór-gyökérzet” az, amely nálunk „irodalmat lombosít fel”. Mert bármennyi kifejező eszközt kölcsönöz is a folklórtól a mai művész, attól művészete még nem lesz okvetlenül folklorisztikus...

A legbiztosabb mód az, ha érdekes művek írói érdeklődő, művelt olvasókkal találkoznak. De ezeket az érdekes műveket és érdeklődő olvasókat megtalálni, számukat megsokszorozni, úgy vélem, önmagában sem érdektelen feladat.

Az elemi részecskék viselkedése kizárólag a kvantumelmélet segítségével értelmezhető. Ez az oka annak, hogy a szupravezetői állapot elméleti magyarázatának vázolásakor kvantumelméleti alapfogalmakba ütközünk.

Mint tanár, szerkesztő és akadémikus állandó figyelemmel kísérte a nyelvhelyességi vitákat, melyekben alapelvéül azt vallotta, hogy „a nyelv egyedüli tekintélye az élőbeszéd” és „az igazi nyelvész nem törvényhozója, hanem törvényfejtője az élő nyelvnek”.

Egyetlen aminosav-egység helyzetének megváltozása fajlagos immunológiai reakcióra: egy külön típusú antigén semlegesítésére teszi alkalmassá az antitestet. A lehetséges kombinációk száma szinte elképzelhetetlen.

Constantin Vladdal, küldöttségünk vezetőjével felkerestük Glazer professzort, akit nagyon érdekelt a nemzeti-nemzetiségi kérdés nálunk kibontakozó tanulmányozása. Ez egyébként másutt is megnyilvánult, így például a Columbia Egyetem középkelet-európai intézetében...

Ezalatt vonult be Haynau Budára, utána az orosz csapatok. Ezalatt tárgyalt Bălcescu Kossuth-tal, s kötötték meg a Projet de pacificationt, amelynek bevezetése kimondja: „A két nemzetnek, a magyarnak és a románnak… egymást kölcsönösen segíteniök kell és ugyanazon zászló alatt kell harcolniok… a szabadság védelméért.”

Az a fura képlet áll ugyanis elő, hogy a hagyományőrző szemlélet képviselői a nyilvánosság előtt szakadatlanul védelmeznek valamit – amit senki sem támad, s ezzel az intolerancia gyanúját irányítják azokra, akikkel szemben valójában ők intoleránsak...

Kérdés, hogy érdemes-e elviselni annyi háborúságot, amennyi ahhoz kell, hogy megérjük a békességet. Hermann Hesse műve azt példázza, hogy szántani, vetni, boronálni, aratni, behordani, csépelni, kazlat rakni, őrölni kell előbb ahhoz, hogy kenyeret süthessünk.