A HÉT50

...1849. január 26. pénteken éppen az ő indítványára – hatalmas daltestületet rögtönöztünk azon célból, hogy este Bemnél tisztelegjünk. Mi azonban, miután Bemnél elénekeltünk, Petőfit is felkerestük s nála is tisztelegtünk.

Este egy ismerősöm bekényszerített egy Mouche-hajóba Párizst látni. Szép volt a kivilágított Notre Dame, a Conciergerie, tündöklött Szent Lajos szigete. De a hidegtől egyszerűen megbénultam. Beszélni is alig tudtam.

De Barabás, ha van ideje, gondolkozzon el azon, hogy intervencióival miben vitte előre az általam gyarló módon, de mégis becsületes szándékkal elővezetett problémát, a riportírás ügyét. Mert én feltételezem, hogy ez kellett legyen a célja. Vagy mégsem?

Korunkban az autentikus művészet is két úton halad, és ennek a megítélése különít el bennünket, mert ez elválaszthatatlan az elidegenedés kérdésének a megítélésétől.

Szellemi és tárgyi tekintetben egyaránt a késve kibontakozó és még mindig nem elég átfogó gyűjtés időszakában vagyunk. A nagy összegezéseknek még csak a legelején tartunk, de menet közben is követelmény világra nyitott szemmel járni.

Urbanisztikailag szabad vonalvezetésű, a terepbe szervesen beilleszkedő, a nagy kiterjedésű zöld terület előnyeit kihasználó tervvel állunk szemben. A parkszerűség kihasználása ennél az egységesítő felületnél, annak ötletes és változatos beültetése szökőkutakkal, vízjátékokkal, pihenőhelyekkel, szabadtéri színpadokkal a „Zöld Olimpia” elnevezést sugallja.

Pisából írom ezt a levelet, és mellékelek hozzá két fényképet is. Az egyik, amint látják, annak a hivatalos bizonylatnak a fotokópiája, amelyben az olasz hatóságok igazolják, hogy átvették tőlem a pisai ferde torony megerősítésére vonatkozó tervjavaslatomat...

„És Kafka, ez a magába süppedt és csak ritkán és szemérmesen mosolygó ember, szívből nevetett, soha máskor nem láttam nevetni. Másnap azután kuncogva mesélte el az egészet az Edison Kávéházban Franz Werfelnek, majd azután barátjának, Max Brodnak is.“