Akárhogy is forgatjuk, ez a tavaszi hóroham végzetes tévedés. A fehér fenyegetés azt hitte, hogy egy ilyen nem várt rohammal meg tudja akadályozni az idő fordulását, a tavasz jövetelét.
Persze, nem állítottam és most sem állítom, hogy a film, amelyről vitatkoztunk, felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye a művészi alkotásnak. Mindössze annyiról igyekeztetek meggyőzni, hogy jó színjáték. Az előlegezett némi elfogultságra azonban, úgy látszik, csakugyan szükség van.
Nem kétséges, hogy a grippe-front áttörése nagy jelentőségű győzelem. Az új védőoltás azonban hatástalan a mutánsokkal szemben, s így joggal tartanak attól, hogy az új immunológiai eljárás meggyorsíthatja a vírustörzsekben végbemenő mutációt.
„Az irodalom a társadalmi élet szerves része – írja egy 1934-ben megjelent tanulmányában –, és mint ilyen, alkotóeleme annak a hatalmas folyamatnak, amelyben egyén és tömeg, ember és társadalom, társadalom és természet a maga harcaival és kiegyenlítődéseivel végighömpölyög a tovatűnő évszázadokon.”
1373-ban az európai szentgyörgyök már nem saját kereszténységükért vállalták a mártíromságot. A sárkányok más vidékre költöztek, s a harc verítékszaga nem érzett idáig. Mártonnak és Györgynek már nem kellett Góliátot mintázniuk ahhoz, hogy a gonosz halva legyen.
Vége? kérdezte Celan oly jellegzetesen kétkedő fejmozdulatával, mintha hallgatózna, valahonnan messziről, valahonnan mély önmagából választ várva kérdésére. Öt esztendő telt el azóta, Celan holttestét egy másik tavaszi hajnalon kihúzták a partra a szajnai halászok...
Ami már most az egyes ciklusok „prózai” bevezetőit illeti, úgy veszem észre, mindenki bedőlt a tördelésnek: prózának nézte, holott versben vannak, muzsikálnak, ahogy csak Páskándi-vers tud : „jaj, hova ássalak egyszeri kincsem, csöpp zabi testem” (Közérzeteim) – hexaméter ez a javából...
Miközben kételyeinek, bánatainak, kétségbeesésének kifejezést keres és hangot ad, nem csupán saját megmentéséért, de az egész emberiség üdvéért teremt új és új világokat a képzelet birodalmában és örökíti meg bizakodását az emberi szabadság és művészi szépség diadalában.
„A népszolgálat... a művészetben csak ott teremtett világirodalmi értéket, ahol egy nép történelmi-politikai célkitűzései korproblémákként jelentkeztek, és az őket kifejező művész világirodalmi rangú tehetség volt.”
Méltóbb helyet nemigen lehetett volna találni az ünneplésre Madách Imre születésének százötvenedik évfordulóján, mint az ugyancsak ünnepi (száznyolcvanadik!) évadjánál tartó kolozsvári magyar színház színpadát.
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.