Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh szabadság!

A gótikus templomáról híres Szászsebesen vagyunk, Gyulafehérvártól kissé délre. Azt is feljegyezték, hogy Petőfi, az evangélikus lelkész, Tiltsch József házának vendége volt, aki akkor éppen Bécsben tartózkodott.

Szemlér Ferenc: József Attila és a román költészet

„A harmincas évek elején József Attila műfordítói figyelme csaknem kizárólag a szomszédos népek kortárs költészete felé fordult. A Duna menti népek egymásrautaltságának gondolatából kiindulva következetesen igyekezett szolgálni a kölcsönös megismerés ügyét.”

Csehi Gyula: Heine végre otthon?

A német és a francia nép megbékítéséért küzdő Heine szelleméhez és emlékéhez méltó az a mód, ahogy e kiadói vállalkozásban a német kutatók, a Heine-levéltárban felhalmozott kéziratos anyagra támaszkodva, együttműködnek a francia kutatókkal

Lőrinczi László olaszországi levelei I.

Torino az egykori szárd királyság fővárosa volt, innen indult ki a nagy Risorgimento első hulláma, s bár most ipari főváros, a régi paloták valami sértett büszkeséget sugároznak. Politikailag más ma Torino jelentősége: a munkásmozgalom egyik bástyája.

Huszár Sándor: Az ajándékozás öröméről

Ez a cél vezérelte munkatársunkat, amikor a budapesti Élet és Tudománynak cikket írt országunk legreprezentatívabb létesítményéről, a vaskapui vízerőműről. Ez vezetett bennünket akkor is, amikor szerkesztőségünk nemrég Jugoszláviában járt tagja felajánlotta a munkaközösség segítségét az ottani román irodalom magyarra fordításában.

Bodor Gy. Tamás: Bukarestben a Salátástál

A Davis Kupa elindult hódító útjára, s az egykori néhány tucat keménygalléros úriember és fűzőbe szorított hölgy helyett ma már sok ezren szurkolnak a lelátókon, s milliók ülnek a TV képernyője elé egy-egy DK-mérkőzést végignézni.

Kántor Lajos: Elapad a Forrás?

Szomorú dolog volna, ha a tegnapi Forrás-szerzők (nagyrészt már szerkesztőkként, „pozícióban”) nem ismernék fel a staféta szépségét, s inkább a középmezőnyhöz felzárkózva, békésen kocognának a pályán.

Marosi Péter: Stancu

Zaharia Stancunak az első, más nyelvre lefordított szövegét, egy versét, az Erdélyi Helikon tette közzé 1934-ben. A vers magyar köntösének megalkotója, magyar líraiságának teremtője pedig nem volt más, mint József Attila! Gyönyörű véletlen.