A HÉT50

Kétségtelen, hogy ennek a sokoldalúságnak egyik oka a nemzetiségi lét feltételeiben és szükségleteiben rejlik; de legalább ilyen fontos a szellemi készenlét, a felelősségtudat és művelődési élet egyre táguló keretei tartalmas kitöltésének igénye is.

... mert – ah, Velence! – tudniillik négy vagy ötesztendős koromban, 1913 ezüst-nyarán szüleimmel én is előfordultam két vagy három napig Velencében, aztán – ah, Velence! – tizennyolc éves koromig nem is tudom, hányezerszer hallottam azt, hogy: ah, Velence!...

Utána egy gyors lefutással és némi hősiesen vállalt hazugság árán Scarlett elszipkázza a nővére vőlegényét, amit aztán – ha már kacsa, legyen kövér – abszolúte megbocsátunk neki, mert a birtokért áldozta fel magát.

Hitler nem bízott a tudományban, a német tudósok legjava pedig nem bízott Hitlerben. Mindaz tehát, amit Szilárdék tettek, lényegében hiábavaló volt. A hidegháború éveiben Amerikában a hadsereg valósággal „gyarmatosította” az atomipart.

Egész pontosan az történt, hogy a művészi kiagyalásoknak és lélektelenségeknek e mai virágkorában az igazi népművészet egyszerű, naiv őszintesége olyan, mint szomjas vándornak a víz. Továbbá, hogy ezért és más okokért rajongva szeretem a népművészetet.

Mindkét fajta felfogás azonban megnyitja az utat a művészetnek egyféle kísérleti ismeretelméletként való megértése felé – azaz felkínálja a lírát a tudományos kritikának, mégpedig a kritikával egyenrangú tárgyként. Ez pedig véget vet majd a versek „megmagyarázásának”.

Tertulian egyike azoknak, akik alaposan ismerik Lukács György fél évszázadon át kiérlelt esztétikáját. Könyvének sajátos újdonsága kétségtelenül az, ahogy tanulmányában kibontakozik ez a monumentális marxista mű, mely újra bizonyítja a marxizmus alkotó, megújító sajátosságát.

A Nyelv is múlt ebből az Egészből pontosan az a rész, amelyben a tudós mindnyájunkat legközelebbről érintő, leginkább szívünkhöz szóló törekvéseire ismerünk. Mert itt a „múlt” egyet jelent a romániai magyarság írott emlékeiben, megsárgult oklevelek szavaiban, a kiveszőben levő csángó nyelvjárás maradványaiban élő múltjával.

„Inkább haljunk meg mi magunk, minthogy még egyszer bombát dobjunk másokra.” Ezt mondta Lowell az amerikaiak nevében, és életében nem írt annyi verset, ahány bombát az amerikaiak ledobtak azóta...

Az esernyő jó kezekbe került. Kovács György 22-es honvédbaka elkövette a világháború legvitézebb tettét; felnyitotta ezt a siralmasan lyukas esernyőt, és ahogy szokás, amúgy rendesen a feje fölé tartotta a zuhogó golyózáporban.